Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

110

Isten és emberhez méltóbb módot is ajánlanak az istenekkel mégbékélni. Cicero ugyan a) „Istentelen! — úgy mond — ne merdd az istenek’ haragját ajándékokkal kérlelni“ é3 alább : ,,a’ lelki szennyet sem idő le nem lürülheti, sem viz le nem moshatja“ másutt pedig b) meg is mutatja az istenkérlelés’ mulhatlan, és egyetlen módját, mondván : „Az Istent ájtatosság, és szentség kérleli-meg“ ugyan ezt ja válj a Seneca is c) „Akarod — úgymond — megengesztelni az Isteneket? légy jó,“ — jayalja végre Horácz is igy dallván d) :

Immúnis aram si tetigit manus,

Non sumptuosa blandior hostia Mollibit aversos Penates.

Igaz, a’ józan ész a’ megtérésnél egyéb czélirányo- jsabb módot nem találhat a’ sérült Istenség’ megkérlelé- sére.— De nem csak az a’ kérdés, czélszerü-e, Isten é3 emberhez méltó-e ? hanem elégséges-e? és megnyugtathat-e a’ megtérés? és fájdalom! a’felelet, — tagadó,— igen is, tagadó, ha’ mindjárt olly teljes volna is a’ meg- jobbulás, hogy legkisebb vétség sem hiányosítaná : mert ha el-merné is valaki Sz. Pállal mondani : c) „nihil mihi conscius sum“ megkellene ugyan vele azt is vallania: „séd non in hoc iustificatus sum“ ha csak nem akarná az Isten minden-tudását ró'vidlátásához : végtelen szentségét pedig szin- crényéhez mérni.

De az illy teljes megtérés is csak egy létesíthellen, egy elérhetetlen ideál; mert vajmi kevés Pálokat mutathatunk- elő ? be kévésünkre illik a’ „nihil sibi conscire, nulla pallescere culpa.“

Azonban legyen úgy; térjen-meg valaki olly tökéi— letesen, hogy egy vétkes gondolat se ejtse-ki őt többé a’

a) Lib. XI. de legib. c. 9*

b) Lib. XI. de ofT. c. 3.

c) Epist. 9.5'

d) Od. Lib. III. ode 17.

e) Korinth. I. lev. 4, 4.