Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
104 tói nincs korlátozva. A’ vakon imádott ész’ csak tompa világú lámpa, halovány fénye körülfogja a’ setét pusztában tévelygő vándort, de honnét jő, hol van, hová megy gyenge sugarainak hatásköre, keskenyre szoríttatván a körülfekvő setétségtől — soha sem képes elegendőleg fölfödözni. Az emberi okosság, melly földi körülményeinkben is gyakran nyömorúlt, többször szerencsétlen tanácsadó, a’ mennyei tárgyakban vakmerő ’s veszedelmes útmutató , és sz. Pál szerint a’ keresztény hitre nézve kárhozatok’ kútfeje. Az igaz hitben megőszült tisztes századok’ egén csillagokként ragyogó sz. Atyák is, bár milly tömérdek tudományok’ birtokosai voltak, ezeknek semmiségét a’ véghetetlen lény’ magosságai előtt megismerték, és őszintén magvallották, belsőkép meglővén győződve: hogy a’ hit’, a’ teljes hit’ oltárán a’ fölfúvalkodott ész’ gőgjének megtöretnie, ’s a’ véiőtlen okoskodásoknak föláldoztatniok szükség. „Félre az okokkal igy 3ZÓ1 sz. Ambrus, hol a’ hit forog kérdésben, hal- gasson a’ dialectica; halászoknak adatik hitel, nem dia- leeticusoknak.“ aj Aranyszájú sz. János pedig vakmerőségnek veszi a’ menyeikről földi okosság szerint ítélni. „Valahányszor Isten—ezek szavai — ollyas valamitmond, mit nem igen feszegethetsz, jó lélekkel szükség elfogadnod, mert illyes dolgoknak okait makacsabban fürkészni, kifogásokat tenni, hogylétüket tudakozni, valóban igen elbi- zott, és vakmerő lélek’ tulajdona.“ b) SzentBasil Eunomius ellen igy ir „Ha mindeneket értelmességünkkel mérünk, és a’mit eszünkkel föl nem érünk, azt épen semminek tartjuk bizonyára ellesz vesztve a’ hit, ellesz vesztve a’ reménység’ jutalma is.“ c) De nem csak az egyházi, hanem a’ világi bölcseség’ körében messzefénylő férfiak Í3 korlát alá vetették a’ nyughatatlan ész’ okoskodásait í „mi a) Lib. I. de üde. b) Homilia 2. de incompr. Dei natur. t) Contra Eunomium cap. 2.
