Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
105 nekünk, mond a’ bölcs lord Bacon, nem kell a’ hit* titkait okosságunk alá vetni“ vele érez a’ mély belátású Bayle is:,,Ha az okosság maga magával összeütközésbe soha sem jönne, kevesebb bosszúságunkra válnék: hogy némelly hitágazatinkkal nehezen fér össze. De csak olly szökevény ő, melly azt sem tudja, hol állapodjék, melly egy másik Pénelopéként ön müvét megsemmisíti.“ A’ hitben ingadozó , ’s főleg e’ — minden , részrehajlástól szűz keblű, philosophust is botránkoztató •—ma- gyarázás módok’ szaggattásai által pusztulásához közeledő protestáns egyháznak sorsa komolyan int : hogy Anya- szentegyházunk’ csalatkozhatallanságának tekintete azon üdvösséges palladium, mellynek elvesztése után a’ keresztény Ilion roskadása elmelló'zhetetlen ; hogy ama tántoríthatatlan hitbeli egység, mellyel ez isteni rendeletnél fogva a’ leforgott idők’ viszontagságai köztt mostanig megőrzött, az emberi okasságnak semmi rendszere által meg nem állhat, hanem egyedül csak a’ közönségesen elismert csalatkozhatatlanság’ tekintetének egyesítő ereje által tartathatik-fól. Ugyan azért Anyaszentegyházunk, jogaihoz szorosan ragaszkodván, a’ pajkos elmék’ me- részleleinek ’s kicsapongásainak mindenkor hathatós gátoltat vetvén, a’ sz. írás felől eredt balvéleményeket kárhoztatván, az ellenkező magyarázatokból támadt versengéseknek eldöntésére bírói hatalmat gyakorolván, a’ hitágazatokra nézve az igazság’ vezére volt minden időben ; ’s illymódon, az Úr’ szőlejében keletkező fattyú csemetéket, az evangeliomi gazdának példájára, szorgosan levagdalván , a’ tiszta mag közé szórt konkolyt mindjárt serdülő korában kigyomlálván ; téveledéseikben megátalkodott, ’s visszatéríthetlen fiait anyai kebeléből kitiltván — Lactantiusként, az igazságnak egyetlen forrása, az igaz hitnek egyetlen lakhelye maradt, a) Üdvözlégy tehát — igy a) Lactant Insti. div. lib. IV. cap. 30.
