Első évi munkálatjai a pesti Nevendék papság Magyar Iskolájának - 1. évfolyam (Pest, Beimel József, 1833)

Szent Hyeronimusnak Heliodor Püspökhez irt levele

történetét írni, hanem nyomorúságainkat röviden siratni, úgy is ezek’ magyarázásukra Thucydides , és Salustius némák. Boldog Nepotianus ! ki ezeket nem hallja, boldog! ki ezeket nem látja, mi szegények, kik vagy szenvedünk, vagy szenvedő feleinket csak ált nézzük,’s még is élni akarunk és az ezektől szabadokat inkább siratjuk, mint boldogoknak gondoljuk. Hajdan meg bántatottnak érezzük az Istent, és nem kérleljük. Bűneinkéi erősek a’ pogányok , vétkeinkéi meg győzettetik a’ Romai serreg , 's mintha ezek elégtelenek volnának a’ véres harczoknak, majd többet elöltek a’ polgári háborúk, mint az ellenség’ tőre. Szegény ’Sidók ! kiknek öszve hasonlításukra Nabucodonosor Isten’ szolgájának mondatik, szerencsétlenek mi, kik annyira nem tetszünk az Istennek, hogy a’pogányok’ dühösségük által áll bosszút rajtunk haragja. Ese- chiás poenitentiát tartott: és 185 ezer Assyrius

egy éjjel egy Angyal által le töröltetett, Josaphat Isten’ dicséreteit zengte: és az Ur a’ dicsérőért győzött, Móses Amalech ellen nem kardal, hanem imádsággal harczolt. Ha föl emelkedni akarunk : borúljunk le, szégyen ! és a’ hitetlenségig balgatag elme! a1 Romai sereg, világ’ győzője, és Ura ezektől fél, ezek’ tekintetöktől retteg, kik be még nem mehetnek, kik ha a’ földet meg tapintják, haltaknak vélik magokat. Nem értjük a’ Próféták’ szavaikat: ezer szalad egy kergető előtt, nem is fojtjuk meg a’ betegség’ okait, hogy meg gyógyítassék, és mindjárt lássuk a’ nyilakat lán- csáknak, süvegeket sírásoknak, ’s ménlovakat kan- czáknak engedni. — Alt léptük a’ vigasztalás’ módját, ’s egynek halálát siratni tiltván egész világ' haltjait keseregtük. Xerxes az a’ leg hatalmas!.’ irály, ki a' hegyeket meg oldta, ’s tengereket i temette, magas helyről az emberek’ határtalan okaságukat, és száinlálhatatlan sereget látván, nt mondják, sirt, hogy száz esztendő múlva azok zül, kiket látott, senki sem fog élni. Oh ! ha szállhatnánk olly’ néző helyre, honnan az egész