Első évi munkálatjai a pesti Nevendék papság Magyar Iskolájának - 1. évfolyam (Pest, Beimel József, 1833)
Szent Hyeronimusnak Heliodor Püspökhez irt levele
158 földet lábunk alatt láthatnák: akkor meg mutatnám neked az eges/, világ’ romlásait ; nemzetek nemzetekkel, országok országokkal ütődnek ősz- ve, mások kinoztatnak , mások meg ölettetnek, mások haboktól meg fajtatnak, mások szolgaságra vettetnek, itt mennyegzőt látunk, ott kesergést, azokat születni, ezeket halni, másokat édességekkel bővelkedni, másokat koldulni, es nem csak Xerxes’sere- ge't, hanem ege'sz világ’embereit, kik most élnék, kévés idő múlva nem lesznek. Meg győzettetik beszédem a’ dolog’ nagysága által, ’s kisebb minden, a’ mit mondunk. Térjünk tehát magunkéra, és mint az égből szállók lássuk kevéssé a’ mieinket : érzed e’ kérlek mikor lettél csecsemő, mikor gyermek, mikor ifjú, mikor férjfiú, mikor öreg? mindennap’ meg halunk, mindennap’ változunk, ’s még is magunkat- örökösöknek hiszszük. Ugyan az, a’ mit mondok, a’ mi iratik, a’ mit ismét olvasok, és jobbítok, életemből ki töröltetik; hány pontjai a’ Jegyzőnek, annyi kárai időmnek. írunk, és vissza Írunk, leveleink ált mennek a’ tengereken, ’s a’ hajó barázdát metszvén minden húlláni által é- letünk’ perczei kisebítetnek, csak az az egy nyereségünk, hogy Ivristus’ szeretete kapcsol bennünket. A’ szeretet békeséges tűrő, kegyes, a’ szeretet nem irigyel, nem tesz roszúl, nem fújja föl magát, mindent elszenved, mindent hisz, mindent reményi , mindent elszenved. A’ szeretet soha sem szűnik meg, mindégéi a’szívben, ez által távollévő Xepotianusunk jelen van , és olly’ messze föld’ helyei által elosztott két karjával ölel. Yan vi- szonos szeretetünknek kezese. Kapcsoltassunk lélekkel, szorítassunk indúlattal, és az elme’ erősségét, mellyet Chromatius Pápa testvérje’ halálakor mutatott: mi is kövessük a’ fiúban, őtet levélként énekelje, őtet zengjék leveleink, kit testben nem láthatunk: emlékezettel tartsuk meg, és kivel nem beszélhetünk : arról beszélni soha meg na szűnjünk.
