Első évi munkálatjai a pesti Nevendék papság Magyar Iskolájának - 1. évfolyam (Pest, Beimel József, 1833)

Szent Hyeronimusnak Heliodor Püspökhez irt levele

149

gálhattok két urnák, az Istennek, és világnak*' ki véve'n alávaló dalmányát, és hasonló fedezőjét, mellyel testét beborítván, azt a’ hidegtől, meg ő- rizné, magának mást meg nem tartott. O mívelt lévén és a’ tartomány’ szokását követvén, sem czi- fraságról , sem rondaságról nevezetes nem volt, és ámbár igen kívánna mindennap’ Aegyptom’ monos- toraiba menni, vagy Mesopotamia’ karait látogatni , vagy Dalmatia’ szigeteinek magányait elfoglalni, mellyek csak Altin szoros tengernél vannak tovább : még sem merte el hagyni Bátyját, annyi erények’ pe'ldájikat találván abban, ’s otthon lévén az, kitől tanulna. Ugyan azon egyben követte a’ szerzetest, és tisztelte a’Püspököt, ő benne, mint má* sokban történni szokott, a’ szorgalom nyájaskodást, ez pedig meg vetést nem szerzett; hanem őtet úgy tisztelte mint Atyját, ágy csodálta, mintha ♦ mindennap’ újat látna. Mit beszéljek sokat? Papi nevendék lesz, és a’ szokott lépcsőkön ált Áldozó papnak föl kenettetik. Szerelmes Jesusom ! miuő jajgatások ! miilyen böjtölés ! miilyen tartózta- tás az ételtől ! miilyen őrzésük a’ szemeknek! először, és csak akkor haragudott Bátyjára, panaszkodott, hogy ő el nem viselheti ,a’ Papsággal meg nem egyező ifjú kort okozta ; de mennyivel inkább ellenkezett: annyival inkább magára vonta mindnyájok’ szemeiket, és tagadva megérdemletíe azt, a’mi nein akart lenni, méltóbb volt arra , mire magát méltatlannak kiáltotta. Láttuk az időnkbeli Timotheust, a’ bülcseségben meg őszülteket, és Moyses által választott papot, kit Papnak lenni tudott. A' Papságot nem tiszteletnek, hanem terhnek értvén, fő gondja.volt alázatossággal meg pirítani irigyeit, azután az ellene költött ocsmány hirrealkalmat nem adni, hogy azok, kik ifjú kárát marták , mértékletességét bámulnák , szegényeket segíteni, lankadókat látogatni, meg hívni szállásra, nyájassággal enyhíteni, örvendezni az örvendezőkkel, sirni a’ sirókkal. A’ vakoknak vezetőjük, éhezőknek étkök^nyomoráltaknak reményük, kesergőknek vigasztalásuk. Egyegy erényben annyira