Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Lukács László: A hit zarándokútján - az egyház communiójával
6 Lukács László A KINYILATKOZTATÁS TELJESEBB ÉRTELMEZÉSE Isten az önmagát nekünk ajándékozó, bennünket a saját szentháromságos közösségébe meghívó és fölemelő szeretet. Ehhez a felismeréshez azonban szükség volt arra, hogy alapvető változás történjék magának a kinyilatkoztatásnak értelmezésében. Ez pedig csak a II. Vatikáni zsinaton történt meg - a zsinat egyik legdrámaibb fordulata nyomán. Az I. Vatikáni zsinat a kinyilatkoztatást elsősorban instrukció-elméleti szemmel értelmezte: Isten „örök akaratának végzését” közli az emberrel. „A kinyilatkoztatás Istennek természetfölötti tanítása, amely az embereknek vallási igazságokat jelent ki.”10 A II. Vatikáni zsinaton viszont - viharos körülmények között - végül az egyház hitét jóval teljesebben kifejező szemlélet kerekedett felül. Az új séma szövegét kidolgozó bizottságban a nagytekintélyű Karl Rahner, Yves Congar és Jean Daniélou mellett a fiatal Ratzinger is helyet kapott. A konsti- túció végső szövege többszörös átdolgozás után így már a ma általánosan elfogadott üdvösségtörténeti szemléletet tükrözi: Isten „lángoló szere tétének gazdagságából mint barátaihoz szól az emberekhez, társalog velünk, hogy őket meghívja és befogadja a saját közösségébe”. „Ez a mélységes igazság Krisztusban ragyog fel szemünk előtt. Ő az egész kinyilatkoztatás közvetítője és teljessége” (DV 2). „O fejezi be és teszi tökéletessé a kinyilatkoztatást már a puszta jelenlétével, önmaga kinyilvánításával, szavaival és tetteivel, a csodajelekkel, főleg azonban halálával és a halálából való dicsőséges feltámadásával, végül pedig az igazság Lelkének elküldésével” (DV 4). Ha a kinyilatkoztatásban Isten szere te tközösségre hívja az embert - s ennek a folyamatnak csúcspontja Jézus Krisztus, a megtestesült Istenfia -, akkor az erre adott válasz csak a szeretetét befogadó és Krisztusra önmagát rábízó hit lehet. Mint egy ellipszis két fókuszpontja, úgy jelenik meg ettől kezdve Ratzinger gondolkodásában egyrészt Jézus Krisztus, másrészt az Ő követésében járók alapmagatartása. Ha gazdag és termékeny élete során tett megnyilatkozásait - a kezdetektől mindmáig - számba vesszük, világosan kidomborodik krisztocentrikus gondolkodása, amint az is, hogy a keresztény életet a három „isteni erény” határozza meg. A zsinatot követően egyetemi professzorként vissza-visszatért e két kérdéshez: a Krisztus-misztériumhoz, „hitünk szent titkához”, és annak fényében a reményben és szeretetben élő hitnek elemzéséhez. 10 Schütz Antal: Dogmatika. A katolikus hitigazságok rendszere. I. Szent István Társulat, Budapest, 1937. 35.
