Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Lukács László: A hit zarándokútján - az egyház communiójával
A hit zarándokúján - az egyház communiójával 7 HIT ÉS ÉRTELEM SZINTÉZISE, A HIT-AKTUS Hit és tudás viszonya Ratzinger érintette ezeket a témákat már korai írásaiban, doktori és habili- tációs dolgozatában is, részletesen azonban a Bevezetés a keresztény hit világába című, 1968-ban megjelent, máig legismertebb könyvében fejtette ki. A könyv célja a keresztény hit bemutatása az apostoli Credo hitcikkelyei alapján. „Segítséget akar nyújtani ahhoz, hogy a mai korban élők a hitben az emberi megvalósulás igazi erejét lássák.”11 A könyv egyetemi előadásai nyomán készült, ezért nem lehet szemére hányni a benne található aránytalanságokat, hiszen szinte az egész művet a hitről és a Jézus Krisztusról szóló fejezetek töltik ki. Először a hit és a tudás viszonyával foglalkozik. A hit-aktust így definiálja: „Teljes bizalommal ráállok az engem hordozó alapra. (...) Ami itt történik, arról mégsem mondható, hogy vakon kiszolgáltatjuk magunkat az irracionalitásnak. Ellenkezőleg: éppen a ’Logosz’, a ’Ráció’ felé, tehát az értelem és az igazság felé közeledünk. Végül is az az alap, amelyre az ember az életét építi, mégsem lehet más, mint maga a megnyilatkozó igazság. (...) Amin az ember végső értelemben megállhat, amit léte értelmének fogadhat el, az kizárólag az igazság lehet. (...) A keresztény hit aktusa ezért magában foglalja azt a meggyőződést is, hogy a létét értelmező alap nem más, mint a ’Logosz’, maga az igazság, és erre az alapra állítja rá az életét.”11 12 Az értelem ebben a felfogásban maga a Logosz, a lét Igazsága, amely messze több akár a természettudományos racionalitásnál, akár a tapasztalati-kísérleti úton elérhetőnél. Előadásaiban, írásaiban vissza-visszatér a tudományostechnikai haladásba vetett hit bírálata. A természettudományos gondolkodás abból az előfeltételből indul ki, hogy csak az létezik, amit az ember rekonstruálni, tapasztalati ütőn bizonyítani tud. Nem tartja valóságnak azt, ami túlmutat a tudomány módszertani szabályain. Az önmagát ilyen módon korlátozó ész viszont fogyatékos és töredékes. Az ész sugarának újra ki kell tágulnia, ahogy Szókratésznél látjuk: olyan nyitott készségre és készenlétre, 11BEV 27. 12 BEV 63.
