Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)

2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Török Csaba (ford.): A kilencvenesztendős XVI. Bendek - Joseph Ratzinger köszöntése - Jókívánságok

68

A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése

ről, mint Benedek Spe salvi kezdetű enciklikájában? Azt írja az „örök életről”, hogy nem kevesebb, mint a keresztény hitvallás egyik központi reményszava: „Szeretnénk valahogyan magát az életet, a tulajdonképpenit, melyet a halál sem érint; ugyanakkor nem tudjuk, mire törekszünk. Nem tudunk fölhagyni azzal, hogy törekedjünk utána, de tudjuk, hogy mindaz, amit megtapasztalhatunk vagy megvalósíthatunk, nem az, amire vágyódunk. Ez az ismeretlen »valami« az igazi »remény«, mely űz minket, s ugyanakkor ismeretlen volta az oka minden kétségnek, ahogy az igazi világra és az igazi emberre vonatkozó minden pozitív és minden romboló kezdeményezésnek is. Az »örök élet« kifejezés próbál nevet adni ennek az ismeretlen ismerősnek. Szükségszerűen nem megfelelő kifejezés, amely zavart kelt” (nr. 22).

Egyetlen filozófus sem jut eszembe, aki közvetlenebbül és dísztelenebbül nevén nevezte volna strukturális vakságunkat, mely a filozófusok által a „jó életnek” nevezett valóságra irányuló kérdés kapcsán fellép, valamint az erre a jó életre irányuló elképzeléseink irritáló tartalmatlanságát. A keresztények (és a nem keresztények) remélésében annyira kompromisszummentesen és félelemmentesen kell megfogalmaznunk ezt a szavakat nem találó elégtelenséget, ahogyan azt Benedek tette. Csakis ekkor hull le szemünkről a hályog, miért egyenesen szükségszerű, hogy „gyöngeségünkben a Lélek siessen segítségünkre”, mivel mi tényleg „nem tudjuk”, mit kell kérnünk és remélnünk. Még a filozófus is csak nehezen kerülheti el, hogy ne erre a végkövetkeztetésre jusson.

*

Wolfgang Schüssel (szül. 1945), Ausztria szövetségi kancellárja 2000-2007 között ■ Becs

A pápák nagyszerű példaképek, a várakozások, remények, a vigasztalás, az útmutatás, az intés és az értelemadás projekciós felületei. XVI. Benedek esetében mindez az átlagosnál inkább igaz: zsinati teológus, számos könyv és számtalan írás szerzője, a Hittani Kongregáció vezetője, II. János Pál közeli munkatársa. 2005-től pápa, aki 2013-ban a szerénység és alázat szokatlan aktusával visszavonult.

Néhány alkalommal személyesen is találkozhattam Benedek pápával, és mindig mély benyomást gyakorolt rám lelkisége és gondolatainak mélysége. Figyelmes, érdeklődő, fókuszált, érdeklik a nagy összefüggések. Mielőtt Ausztria 2006-ban átvette az EU elnökségét, magánkihallgatáson jártam nála, ő pedig elfeledkezett az időről - mindent tudni akart Európáról, gondjairól és kihívásairól, a bővítésről, a vallások párbeszédéről.