Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)

2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Török Csaba (ford.): A kilencvenesztendős XVI. Bendek - Joseph Ratzinger köszöntése - Jókívánságok

A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése 69 Nagyon érdekfeszítőnek találtam Benedek pápa társadalmi tanítással fog­lalkozó, Caritas in veritate kezdetű enciklikáját, amelyben a pápa nyílt vád­beszédet intézett a világban tapasztalható égre kiáltó igazságtalanságok el­len, másfelől azonban szembe is állította ezekkel a felelősségteljes szociális piacgazdaság vonzó ellen-modelljét. Nem szabad a globalizáció áldozataivá válnunk, sokkal inkább annak alakítóivá kell lennünk. Már-már prófétaiak voltak szavai: a migráció korszakos társadalmi probléma, amely messzire kitekintő politikát és nemzetközi együttműködést követel meg. Örök emlék marad számomra Benedek pápa 2010 decemberi látogatása Ausztriában. Bajor szomszédként ő jól ismeri és becsüli országunkat. A Szent­atya a Hofburgban mondott beszédében világosan megnevezte az „európai életmodellt”. Ez az egyedi „way of life” összekapcsolja a gazdasági hatékony­ságot a társadalmi igazságossággal, a politikai sokféleséget a toleranciával, a liberalitással, a nyitottsággal és az értékekhez való ragaszkodással. 2012 júliusában Dániel Barenboim vezényletével hangzott fel Castel Gan- dolfóban Beethoven 5. és 6. szimfóniája - Benedek pápa figyelmes hallgató­ként vett részt az eseményen. Megindító szavakkal mondott köszönetét az East-West Divan Orchestra izraeli, palesztin és arab zenészeinek békét és kiengesztelődést hirdető üzenetükért. A zene a különbözőségek harmóniá­ja, Beethoven pedig az élet eltérő arcainak a tolmácsa - dráma és béke, sors­küzdelem és a bukolikába való alámerülés. Ez a pápa tudja, miről beszél és ír. Utat mutat, előre gondolkodik és utólag megfontol. Egyszerre európai és világpolgár. Jó, hogy van nekünk. * Hans Maier (szül. 1931), politikatudós ■ München Ratzinger, a teológus a kezdetektől fogva igen pontosan fogalmazott, ugyan­akkor mégis könnyed és biztos kézzel írt. Hiányzott belőle minden, ami túl­feszített, tetszőleges, önkényes. Gondosan előkészítette az érveit, kifejtette és elmélyítette azokat. Ehhez jött még hozzá a természetes elbeszélői sodrás - ez legszebben a Bevezetés a kereszténység című művében bontakozott ki: e könyv nyelvezete valamiképpen Duna-melléki, sodró, ami teljesen a hatá­sa alá vonja az olvasót. Ugyanakkor a kezdetektől fogva ott volt a vitázó, harcos teológus Ratzin­ger is. Kritika, polémia, bizonyos mértékig akár gúny is - mindez hozzátar­tozik az író Joseph Ratzinger összképéhez. A vitázó kedvet persze sakkban tartotta a hivatalból fakadó kímélet - az irónia, a maró humor, a szarkazmus Ratzinger esetében szinte soha nem önállósítja magát úgy, ahogyan azt Henri

Next

/
Thumbnails
Contents