Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Török Csaba: Egyház és világ - Az "elvilágiatlanított" Egyház benedeki képe
Egyház és világ - Az „elvilágiatlanított” Egyház benedeki képe 51 Adolf Kolping), a szegénygondozók és szociális küldetést felvállaló csoportok (Szociális Missziótársulat, Szociális Testvérek, Schlachta Margit, Boldog Salkaházi Sára). Még a politika terén is számolnunk kell a keresztényszocializmus (gondoljunk a legrégebbi katolikus eszmeiségű pártalakulatra, a bajor CSU-ra) és kereszténydemokrácia hatalmas örökségével, ami nem klerikális és felsőbb rendű pozícióból, de a világiak mind tudatosabb bevonásával és a modern államok demokratikus kontextusában fejtette ki hatását - legyen elég az Európai Közösség eszményére utalnunk (Alcide de Gasperri, Robert Schumann, Konrad Adenauer - az első két politikus boldoggá avatási eljárása folyamatban van). Azaz a szekularizációs folyamatok új erővel, lendülettel töltötték el a kissé megfáradt óvilági katolicizmust, s a társadalmi szerepvállalás korábban nem is sejtett útjait nyitották meg előtte. 4. ENTWELTL1CHUNG ÉS SZABADSÁG XVI. Benedek javaslatának, az egyházi Entweltlichung olvasatának van egy másik fontos szintje, a nyitottságként értett szabadság visszanyerésének ve- tülete: „Az egyháznak, hogy eleget tegyen tulajdonképpeni küldetésének, mindig újra fáradoznia kell azon, hogy eloldja magát elvilágiasodásától, és újra Istenre nyitottá váljon. Ezzel Jézus szavait követi: »Nem a világból vannak, ahogyan én sem vagyok a világból« (Jn 17,16), pontosan ezáltal adja oda magát a világnak. A történelem valamiképpen a szekularizáció eltérő korszakai által siet az egyház segítségére, amelyek lényegileg járultak hozzá megtisztulásához és belső reformjához”.11 Az ószövetségi példa alapján így is fogalmazhatunk: ha Lévi törzse apránként lemond földnélküliségéről, s vagyont kezd gyűjteni magának, ez azt is jelenti, hogy egyre kevésbé lesz Isten az örökrészre; a törzs egyre kevésbé lesz az Úr tulajdona. Ez a folyamat az egyházban is lejátszódott: amikor az alsó- és felsőpapság szétszakadt, amikor a hierarchikus méltóságok inkább arisztokraták és uralkodók, semmint pásztorok és szolgák voltak, amikor az egyház nem egyszer érzéketlenné vált az egyszerű ember gondjára-bajára, sőt éppen hatalmi pozíciója miatt (mint földesür, adóbehajtó stb.) nem tudott hatékony segítséget nyújtani a társadalmi vészhelyzetekben. Ily módon idővel csorbát szenvedett a belé vetett bizalom, sérült a hitelesség, s mintha maga Isten is távolabbivá vált volna. A szekularizáció pozitív olvasata éppen 11 Benedictus XVI, Iter apostolicum in Germaniam, 676k.
