Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Török Csaba: Egyház és világ - Az "elvilágiatlanított" Egyház benedeki képe
50 Török Csaba zsef két fia két önálló törzset alkotott: ez lett Efraim és Manassze (ld. Józs 14,4). A leviták városokat kaptak lakóhelyül, s azok körül némi legelőt jószágaik számára (ld. uo.). Ez a státusz kifejezésre juttatta, hogy ők „az Úr tulajdonává lettek” (vö. Szám 18,6), a nép többi része ezért gondoskodik róluk a tized és más juttatások révén (ld. Szám 18). Gerhard Ludwig Müller bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa 2013. április 16-án leplezte le XVI. Benedek arcképét a német szentszéki követségen. Ekkor mondott egy beszédet, amelyben az elvilágiatlanítást egy másik szentírási helyhez kapcsolta: „Benedeknek a freiburgi Konzerthausban tartott beszéde után kicsinyeskedve keresték az egyház elvilágiatlanítása programjának gyökereit az irodalomban, és senki nem figyelt fel arra, hogy az alap nem más, mint az, amit maga az Istennek emberré lett Fia jelentett ki Pilátus előtt: »Országom nem ebből a világból való«. Jézus szolgái nem a világ módjára és a világ céljaiért küzdenek. Az egyház útja nem lehet a világhoz való alkalmazkodás”.9 XVI. Benedek ebben látja az egyház ideális képét: teljesen az Istenhez tartozni, az evilág felosztásából nem részesülni, az anyagi javak és előjogok biztonságáról lemondani. Ez az alaphelyzet teszi lehetővé, hogy az egyház nyitott és szabad legyen - enélkül végletesen és végzetesen kiszolgáltatott az államok felé. Hogy ez nem csak elméleti probléma, azt igazolja a német modell válsága, ezen felül pedig az európai történelem megannyi tapasztalata is, gondolhatunk például a magyar apostoli királyság rendszerére.10 Egy biztos: ahol az egyháznak vagyona és előjoga van, ott megkötözöttsége és kiszolgáltatottsága is nő. Ennek legborzalmasabb példája az az állapot, amikor éppen az anyagi lekötöttség és lekötelezettség okán fél bátran, nyíltan és hangosan hirdetni a szegények evangéliumát. Van azonban pozitív ellenpélda is: amikor a XIX-XX. században Európa államaiban sorra számolódtak fel az egyházi fejedelemségek, birtokok s az ezekhez kapcsolódó intézményhálózatok és privilégiumok, hirtelen erjedés indult meg. Színre léptek a nagy pedagógusok (Bosco Szent János, Szent 9 Interneten megjelent: http://www.vatican.va/roman_curia/congregations/cfaith/muller/rc_ con_cfaith_doc_16042013_ambasciata-tedesca-muller_ge.html (2017.06.29.). 10 Ennek kritikai kiértékelése a mai napig nem történt meg, legfeljebb felekezeti előítéletességgel nyilatkoznak róla hol negatívan, hol pozitívan. A mélyrehatóbb vizsgálódás számos olyan pontot fel tudna sorakoztatni, amely megmutatná, hogy az apostoli királyság rendszere nem csak védelmet, de rabságot is jelentett, az önrendelkezés hiányát, gondoljunk a főpapi kinevezések kérdésére, az egyházi javak fölött gyakorolt állami kontrollra, a napi érdek és politika szüntelen beszüremkedésére az Egyház belső életébe. Ennek a helyzetnek a kihatása a katolicizmusról a magyar társadalomban kialakult képre a mai napig érzékelhető.
