Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Török Csaba: Egyház és világ - Az "elvilágiatlanított" Egyház benedeki képe
Egyház és világ - Az „elvilágiatlanított” Egyház benedeki képe 49 leírta ezt a jelenséget: „A hitet ugyan nem tagadják, de egy másik síkra — a magánszférába és a túlvilágba - helyezik át, és a világ számára valamiképpen jelentéktelennek minősítik. Ez a programszerű látásmód határozta meg az újkor útját, és ez határozza meg még mindig a jelenkor hit-krízisét, mely gyakorlatilag teljes egészében a keresztény remény krízise” (nr. 17). Ezt az ideológiát a katolikus teológia magától értetődően elvetette. Ugyanakkor az így újra intenzívebbé váló eszmei csatározás elfelejtette sokakkal, hogy itt az egyház nem a szekularizációt ítéli el, hanem annak egy lehetséges és szélsőséges ideológiai olvasatát. Olyannyira így van ez, hogy egyes katolikusok körében a szekularizáció egyenesen szitokszó. Ezért is kivételesen fontos látnunk, hogy XVI. Benedek pápasága alatt többször megerősítette a II. Vatikáni Zsinat-i és VI. Pál-i irányvonalat, vagyis elismerte a szekularizáció értékeit. Ennek során a jelenség pozitív olvasatát dolgozta ki, amely freiburgi beszédében is megjelenik: „A szekularizációk - legyen szó az egyházi javak elkobzásáról, vagy a privilégiumok s más hasonlók eltörléséről - ugyanis mindannyiszor az egyház mélyreható elvilágiatlanítását jelentik, amely eközben apránként lecsupa- szodik világi gazdagságától, és újra teljesen magára ölti a világi szegénységet. Ily módon osztozik Lévi törzsének sorsában, amely az Ószövetség beszámolója szerint Izrael egyetlen törzseként nem vett birtokba örökségül földet, hanem csakis magát Istent, az ő szavát és az ő jelét nyerte osztályrészül. Istennel együtt osztozott minden egyes történelmi pillanatban a szegénység elvárásában. Megnyílt a világ felé, hogy eloldja magát anyagi kötöttségeitől, és ily módon lett missziós tevékenysége újból hitelessé”.8 A fenti idézet több szempontból is jelentős. Ratzinger-pápa szócsavarral él: a klasszikus szekularizáció-1 (elvilágiasítás) mintegy komplementer-értelmezésben Entweltlichung-nak (elvilágiatlanítás) tekinti. Azaz miközben az evilági dolgok visszanyerik független világiasságukat (szekularizáció), ezzel együtt az egyház is visszanyeri eredeti szabadságát és krisztusi mivoltát, azaz „világiatlanná” válik (Entweltlichung). Azt is mondhatnánk, hogy a köz- gazdaságtanban oly kívánatos wín-win-szituáció áll elénk: egy folyamat két oldalát látjuk, s mindkét fél nyer a változáson. A pápa által alkalmazott bibliai kép a zsidó honfoglalás idejére utal vissza: „Csak Lévi törzse nem kapott örökséget: az Úr, Izrael Istene volt az örökrésze, amint megmondta neki” (Józs 13,14). A leviták, a nép körében szolgálatot teljesítő papi törzs tagjai nem kapnak részt az ígéret földjéből, hogy teljesen Isten szolgálatának éljenek. Hogy a tizenkettes szám ne sérüljön, Jó8 Benedictus XVI, Iter apostolicum in Cermaniam, 677.
