Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Puskás Attila: A Szentírás értelmezésének kérdése Joseph Ratzinger teológiájában
34 Puskás Attila neti exegézisét vizsgálta.12 Ennek alapján megállapítja, hogy mindkét protestáns exegéta célja eredendően az volt, hogy a formatörténeti és hagyománytörténeti munkájukkal meghaladják a liberális teológia „történeti”, „nemtörténeti” megkülönböztetésének kritériumait. Nézetük abban is találkozik, hogy mindketten elsődlegesnek, eredetinek tartották az igehirdetést az eseményhez képest, melyet az igehirdetésből származtattak. Bultmann odáig ment e nézőpont radikalizálásában, hogy az eseményt pusztán az igehirdetésből származó és mitikus nyelvet használó irodalmi megformálásnak tekintette. További közös elem Dibelius és Bultmann szemléletmódjában a diszkontinuitás erőteljes hangsúlyozása a hagyományképződés minden szakaszában, elsősorban a húsvét előtti Jézus és a húsvét utáni Egyház viszonylatában. Ezzel együtt járt az is, hogy az újszövetségi írások által megállapított kontinuitást Ó- és Újszövetség között szintén másodlagosnak és a történeti realitásnak nem megfelelő misztifikáló eljárásnak tekintették. Az igehirdetés elsőbbsége és a diszkontinuitás hangsúlyozásához társult következő elemként az a felfogás, mely szerint mindig az egyszerű az eredeti, az összetett szükségképpen későbbi; teológiailag minél reflektáltabb és erősebb igényű egy kijelentés, annál későbbi; minél egyszerűbb, annál közelebb áll az eredethez. Dibelius az eredeti, tiszta formát a szóban elhangzott példabeszédekben határozta meg; Bultmann a rövid és találó mondásokban. Az összetettebb elbeszéléseket későbbieknek, legendáknak, novelláknak, mitikus nyelvet használó irodalmi formáknak tekintették. A hagyományfejlődés megrajzolásában mindkét szerző ellentétpárokban gondolkodott: eredeti, egyszerű igehirdetés és későbbi mitikus esemény-elbeszélés; eredeti, prófétai igehirdetés és későbbi kultuszképződés; eredeti eszkatológia és későbbi apokaliptika; eredeti prófétai és későbbi törvényalapú gondolkodás; eredeti zsidó gondolkodás és későbbi hellenista szemléletmód, mely utóbbinak elemei a kozmikus távlat, a misztikus istentisztelet és a kultusz. Ratzinger felhívja a figyelmet, hogy e szembeállítások mögött nem nehéz észrevenni a Törvény és az Evangélium alapvető szembeállításának lutheri dialektikáját, melyet a 16. századi reformátor a korábbi analógia-alapú gondolkodás helyére tett. Dibelius és Bultmann formatörténeti exegézise ezt a gondolkodás- módot viszi tovább és érvényesíti minden szempontból. Ennek végül egy olyan kép megrajzolása az eredménye, mely szerint Jézus voltaképpen és eredendően pusztán egy eszkatologikus, zsidó próféta volt, aki éberségre, az Egészen-Más Transzcendens valóságának érzékelésére és exisztenciális 12 Reiner Blank, Analyse und Kritik der formgeschichtlichen Arbeiten von Martin Dibelius und Rudolf Bultmann, in Theologische Dissertationen, Bd. XVI., Basel 1981.
