Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 3-4. szám - A Hagyomány - Puskás Attila: Szent II. János Pál pápa Redemptoris Mater kezdetű enciklikájának olvasása a fatimai jelenések centenáriumán
72 Puskás Attila a kereszten haldokló Jézustól kapott lelki anyaság hivatásának a megvalósítását, a küldetés teljesítésének a mintaszerű kezdetét. A VI. Pál pápa által ünnepélyesen alkalmazott és hivatalossá tett „Egyház Anyja” cím37 ezzel újabb bibliai megalapozást és a Szent Szűz folyamatos anyai közbenjárásáról szóló tanítás tágasabb szentírási perspektívát nyert. A Szentatya nem mulasztja el annak értelmezését sem, hogy Mária pünkösd előtt a Lélek kiáradására várakozó apostolok körében imádkozik. A Lélek kiáradásáért az apostolokkal együtt végzett imáját közbenjáró imaként értelmezi. Mária imája az apostoli Egyházban anyai közbenjárásának része. Ezt az eseményt felidézve Mária anyaságáról így beszél a pápa: „Ez anyaság a kegyelem rendjében, mert kiesdi a Szentlélek ajándékát, a Lélekét, amelyet az Egyház Máriával együtt megkapott pünkösd napján, aki új, Krisztus áldozatával megváltott gyermekeit életre kelti.” (RM 44) A pünkösdi várakozás jelenetét szem előtt tartva a Szentatya értelmezése szerint a Szent Szűz az Egyház, s benne gyermekei számára mindenekelőtt a Szentlélek ajándékáért imádkozik. A pápa ezt a gondolatot azután összeköti az Eucharisztia ünneplésével, amikor így folytatja elmélkedését: „A keresztény nép ezt az anyaságot különösképpen a szent Eucharisztiában tapasztalja meg és éli át, a megváltás titkának liturgikus ünneplésénél, melyen Krisztus az ő igazi, Szűz Máriától született testével jelenik meg.” (RM 44) A Szentatya nem pontosítja, hogy az eucharisztikus liturgiának melyik részére gondol, amikor Mária anyaságának különös megtapasztalásáról beszél. Az enciklika szöveghelyének pünkösdi kontextusa alapján a Szentatya talán Máriának a Szentlélek lehívásában betöltött szerepére gondolhat. Ebben az esetben a pápa rejtett összefüggést látna az utolsó vacsora termében az apostolokkal a Szentlélek kiáradásáért esdeklő Mária imája és a szentmisében a Szentlélek konszekráló erejét, áldását az áldozati adományokra, illetve a Krisztus testében és vérében részesülő hívőkre lehívó ima között. Ez azt a gondolatot látszik feltételezni, hogy az Egyház nevében végzett papi epiklézist az Egyház anyjának, Máriának a támogató imája kíséri. Az enciklika szövegének a folytatása azonban megmarad az általános összefüggés megállapításának a síkján, amikor így fogalmaz: 37 VI. Pál pápa a II. Vatikáni Zsinat harmadik ülésszakának záróülésén, 1964. november 21-én nyilvánította Máriát, „az Egyház, az egész keresztény nép, mind a hívők, mind a pásztorok Anyjának”. A pápa kijelentette, hogy „Mária (...), Krisztus Anyja, az Egyháznak is Anyja.” VI. Pál pápa, Beszéd a zsinati atyákhoz a harmadik ülésszak végén, in AAS 56 (1964), 1015. vö. KEK 963.
