Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)

2017 / 3-4. szám - A Hagyomány - Puskás Attila: Szent II. János Pál pápa Redemptoris Mater kezdetű enciklikájának olvasása a fatimai jelenések centenáriumán

Mária együttműködéséről és anyaságáról szólva a zsinati tanítás éppen csak utal rá, hogy Jézus Krisztus a kereszten haldokolva anyául adta őt a tanítványnak: „Asszony, íme a te had (vő. Jn 19,26-27)”.34 Majd a pünkösdi várakozás jelenetét az Apostolok Cselekedetéből felidézve (ApCsel 1,14) megemlíti, hogy az apostolok körében ott találjuk Máriát, „amint imádkozva esdekel a Szentlélek ajándékáért, aki az angyali üdvözletkor őt már beárnyékolta”.35 A Szentatya továbbfűzi a zsinati tanítást, amikor Mária kegyelmi anyasága kapcsán arról elmélkedik, hogy mit jelent a búnak, Jézus tanítványának házába fogadni az anyát, Máriát. S ami talán még fontosabb, összeköti egymással a két bibliai jelenetet, és Mária anyai közvetítésére vonatkozóan von le belőle következtetést.

„A föltámadás és a mennybemenetel után, amikor Mária a pünkösdöt várva az apostolokkal belépett az utolsó vacsora termébe, mint a meg- dicsőült Úr édesanyja volt velük. Nemcsak úgy volt jelen, mint aki »a hit zarándokúját végigjárta« és a kával való egységet »hűségesen megtartotta a keresztig«, hanem úgy is, mint »az Úr szolgálója«, akit ha, mint Édesanyát hagyott a születendő Egyházra: »íme, a te anyád«. így különleges kapcsolat szövődött eme Édesanya és az Egyház között. Eliszen a születendő Egyház az ő Fia keresztjének és föltámadásának a gyümölcse. Máriának, aki kezdettől fogva fenntartás nélkül Fia személyének és művének rendelkezésére állt, ugyanezt az anyai odaadást kellett nyújtania az Egyház számára is, elejétől fogva. Fia távozása után Mária anyasága mint anyai közvetítés továbbra is fennmarad az Egyházban: minden gyermekéért közbenjárva, anyai tevékenységével közreműködik Fiának, a világ Megváltójának üdvöt hozó tevékenységében.” (RM 40)36

A Szentatya megfontolásának új mozzanata itt abban ragadható meg, hogy Máriának, mint az Egyház anyjának alakját a pünkösd fényébe állítja. Egybe olvassa a János-evangéliumban a keresztről Mária felé elhangzó jézusi szót - „íme, a te had” (Jn 19,26) - az Apostolok Cselekedeteiben ábrázolt pünkösdi várakozás jelenetével (ApCsel 1,13-14). Mária jelenlétét a Lélek kiáradására várakozó apostolok és tanítványok körében úgy értelmezi, mint

Szt. II. János Pál pápa Redemptoris Mater kezdetű enciklikájának olvasása... 71

34 LG 58; vö. LG 62.

35 LG 59.

36 „így nyilvánul meg az a lélek szerinti anyaság, amely a kereszt alatt és az utolsó vacsora termében jelenlévő Mária feladata lett.” RM 45.