Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)

2017 / 3-4. szám - A Hagyomány - Puskás Attila: Szent II. János Pál pápa Redemptoris Mater kezdetű enciklikájának olvasása a fatimai jelenések centenáriumán

názáreti rejtett életének egyedüli tanúja, hiszen „mindent emlékezetébe vésett, amit mondtak, és szívében gyakran elgondolkodott rajtuk (Lk 2,19; vö. 2,51)”. (RM 26) Mária ezt a hittapasztalatát folyamatosan közkinccsé teszi az Egyházban. Semmit nem tart meg magának, hanem minden gyermeke rendelkezésére bocsátja. Az apostoli szolgálatot végzőknek és a rájuk bízottaknak is. Mind az Egyház hivatalos vezetőinek, mind a hívőknek a hite csatlakozás Mária hitéhez, e hit tartalmához és bizalomteljes aktusához. Időbeli rendben, tartalmi mélységben és személyes nagyságban Mária hite megelőzi az apostolokét és a hívőkét, de éppen arra rendelt, hogy támogassa az apostoli Egyház hitét.

„Mária hite, amely Isten és az emberek új és örök szövetségének kezdetét jelzi Jézus Krisztusban, ez a hősies hit mintegy megelőzi az Egyház apostoli tanúságát és megmarad az Egyház szívében, elrejtve mint Isten kinyilatkoztatásának különleges öröksége. Mindazok, akik nemzedékről nemzedékre elfogadják az Egyház apostoli tanúságát, részesülnek ebből a titokteljes örökségből, mint ahogy bizonyos mértékben részesülnek Mária hitében is.” (RM 27)

A pápa olyan gondolatot fogalmaz meg ezekben a kijelentésekben, melyre Hans Urs von Balthasar már a ’60-as évek közepén felhívta a figyelmet. A bázeli teológus a Dicsőség felfénylése című munkájának első kötetében részletesen elemezte az Újszövetségben tanúsított és az Egyházban meglévő hitbeli tapasztalat különböző formáit, s megállapította, hogy Mária anyai hittapasztalata mélységében egyedülálló, megelőzi az apostoli tanúkét, rejtett módon átfogja és hordozza az egész Egyházét.23 Nincs kizárva, hogy a Szentatya elmélkedését Balthasar megfontolásai is ihlethették, különösen, ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy a pápa egyéb megnyilatkozásaiban is felbukkannak balthasari gondolatok.25 26 Máriának a pünkösdi eseménytől fogva folyamatosan megvalósuló egyházi jelenlétéről szólva így fogalmaz a pápa:

Szt. II. János Pál pápa Redemptoris Mater kezdetű enciklikájának olvasása... 67

25 Hans Urs von Balthasar, A dicsőség felfénylése. Teológiai esztétika, I. kötet, Az alak szemlélése, Sík Sándor Kiadó, Budapest 2004, 320-344.

26 Itt elég csak arra utalni, hogy a családi életben megvalósuló „communio personarum” forrásának és végső mintájának mind a pápa, mind a svájci teológus a Szentháromság benső életeként az isteni személyek között megvalósuló tökéletes „communio personarum”-ot tekinti. Vö. II. János Pál pápa, Mulieris dignitatem, apostoli levél a nő méltóságáról, nr. 7., Szent István Társulat, Budapest 1988; Uó., Levél a családokhoz, nr. 7-9, Szent István Társulat, Budapest 1994; Hans Urs von Balthasar, Theologik, Bd III., Der Geist der Wahrheit, Johannes Verlag, 1987, 146 sk.