Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 3-4. szám - A Hagyomány - Henrici, Peter - Török Csaba (ford.): A hagyomány: Krisztus tudata az Egyház tanításában: Maurice Blondel Történelem és dogma című művének újraolvasása
46 Peter Henrid üdvtörténet közti különbséget. Az Egyház életében folytatódó üdvtörténet a Krisztusban már eleve adottnak az organikus kibontakozása. Ez sokkal több annál, mint amit az első tanúk meg tudtak ragadni vagy ki tudtak mondani. Ebből kell kiindulnia a helyes hagyományértelmezésnek. Az egyházi hagyomány csakis az üdvtörténet folytatásaként létezik. Most nem akarunk belebocsátkozni Blondel további vitáiba Loisyval, ezért elkezdhetünk Blondel hagyományleírásával foglalkozni, amelyet műve harmadik részében találunk meg. Ebben a harmadik részen a hívő tudása kiegészíti és támogatja a filozófus kompetenciáját. in. 1. Elsőként a hagyomány elégtelen értelmezését kellett elhárítani, amelyet mind a fundamentalizmus, mind a historicizmus képviselt. A hagyomány nem igazságok, útmutatások vagy információk „szóbeli átadása”, amiket egyébiránt ugyanilyen jól tovább lehetne adni írásos formában is. Ha nem lenne ennél több, akkor csak kevés haszna lenne a hagyománynak, és alig lenne súlya: „A nagy távolság, amely elválaszt minket a kezdetektől, a kollektív emlékezet kitalációs hűtlensége [...], a modern élet gyökérvesztése, amely elvesztette már az eredet érzékét, a megszokás, hogy mindent írásban, nyomtatva rögzítünk, papír-emlékezetben: mindez nem az áthagyományozott dolgok mind nagyobb fokú elélettelenedéséhez és a tulajdonképpeni hagyomány elhalásához vezet?”19 Valami hasonlót mondhatunk el az egyházatyáknak a korai kereszténység hitére vonatkozó tanúságához való, kétségtelenül hasznos visszanyúlás kapcsán, és mindenről, amit az egyháztudomány segítségével tudunk megállapítani. Ezekben az esetekben is mindannyiszor valami olyanról van szó, amit kifejezetten mondtak vagy tettek, s amit aztán írásban rögzítettek. A hagyományhoz való visszanyúlás e téren alig különbözik az etnológus munkájától, aki régi népszokások vagy népdalok után kutat. Az egyházi hagyomány nem megbízható módon továbbadott titkos tudás, és nem is túlhaladott szokások gyűjteménye; valami újat mutat fel: 19 Uo. 87 (432-433, 202).
