Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)

2017 / 3-4. szám - A Hagyomány - Henrici, Peter - Török Csaba (ford.): A hagyomány: Krisztus tudata az Egyház tanításában: Maurice Blondel Történelem és dogma című művének újraolvasása

A hagyomány: Krisztus tudata az Egyház tanításában 47 „Ez a megőrző [conservatrice] erő egyszersmind előmozdító [conquérante] [...]. Olyan igazságokat fedez fel és fogalmaz meg, melyekből a múlt élt anélkül, hogy az kifejezetten szóban rögzíthető vagy definiálható volna [...]• Nem annyira azt őrzi meg az elmúltból, amit fogalmilag meg lehet ragadni, hanem annak az eleven valóságát”.20 így és csak így értve lesz több a hagyomány, mint az írás. Nem csak valami elmondatlant fűz hozzá az íráshoz; értelmezi az írást anélkül, hogy engedné korlátozni magát a szövegtől. Ezért első körben így hangozhat a hagyomány leírása: „A hagyomány tudatosít olyan elemeket, amelyek eladdig inkább a hit és a hitből fakadó élet mélységeiben pihentek, kimondja, átadja és átgon­dolja ezeket. Ennek okán ez a megőrző és oltalmazó erő egyszersmind megvilágosító és megújító [instructive et initiatrice] is. Szeretettel fordulva az elmúlt felé, ahol el van rejtve a kincse, a jövő felé lép, ahol a még meg­hódítandó, a fény áll előtte. Még ha fel is fedez valamit, egyenesen úgy ta­lálja, hogy ez egy hűséges újra megtalálás. Nem kell semmi újat kitalálnia; ugyanis Istenében és Mindenében már birtokolja is azt. Mégis mindig va­lami újat tanít nekünk, amennyiben az implicit módon megéltből expli­cit módon megismertet csinál”.21 Ebből egy nagy horderejű következtetés származik, ami előre segíti a Loisy- val folytatott párbeszédet: „Tűnjék még oly paradoxnak is egy ilyen vélekedés, mégis kijelenthet­jük, hogy a hagyomány elővételezi a jövendőt, és arra vállalkozik, hogy a múlthoz való hűségre törekedve világítsa meg ezt a jövendőt [...]. Arra szolgál, hogy bizonyos szabadságot biztosítson nekünk az írással szem­ben, amelyre jámbor tisztelettel támaszkodik. Segít minket, hogy kizáró­lag szövegekre való támaszkodás kényszere nélkül jussunk el a valódi Krisztushoz, akit semmilyen irodalmi képmás nem tud kimeríteni, vagy egyenesen helyettesíteni. Ennek következtében az evangélium is csak a hitletétemény részeként, s nem annak teljességeként jelenik meg. Legyen 20 Uo. 88 (433, 204). 21 Uo. 89-90 (434, 204-205).

Next

/
Thumbnails
Contents