Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 3-4. szám - A Hagyomány - Henrici, Peter - Török Csaba (ford.): A hagyomány: Krisztus tudata az Egyház tanításában: Maurice Blondel Történelem és dogma című művének újraolvasása
42 Peter Henrid teológia, amelyet Blondel egy általa alkotott neologizmussal „extrinszeciz- musnak” nevezett.4 Napjainkban sokkal inkább „fundamentalizmusnak” neveznénk egy ilyen gondolkodásmódot. Ez a történeti módon keletkezett szövegeket szó szerint és történetietlenül érti, és úgy tekint ezekre, mint az igazság módos!thatatlan kifejeződéseire. A klasszikus, messzemenően elavult bibliai fundamentalizmus mellett - amely ragaszkodik a Szentírás szó szerinti sugalmazásához - napjainkban a dogmatikus vagy tanítóhivatali fundamentalizmust kellene még megemlítenünk. Ez úgy véli, hogy például A Katolikus Egyház Katekizmusa képezi az abszolút, módosulhatatlan és megkérdőjelezhetetlen igazságot, amelyet csakis szó szerint szabad ismételni. A fundamentalizmussal szemben lépett fel a modernista „historicizmus” - ez szintén egy Blondel által meggyökereztetett neologizmus, amely napjainkra teljesen meghonosodott. Ennek meglátásait manapság - sokszor ön- tudatlanul is - számos keresztény átvette. Úgy véljük - akárcsak Loisy -, hogy szakadék tátong a történeti názáreti Jézus és a hit Krisztusa között5 (ez a vélekedés egyébiránt könnyedén egy újfajta neo-arianizmushoz vezethet). Ez a szakadékot a „lelkiség” vagy a „misztika” segítségével, a Jézus Krisztushoz való közvetlen személyes hozzáférés által akarjuk leküzdeni. így azonban, miként azt Blondel egyszer megjegyezte, a kereszténységet átalakítjuk a vallás egy lehetséges formájává a sok közül (itt üdvözölhetjük Schleier- machert), holott valójában „a vallás úgy irányul a kereszténységre mint legtökéletesebb megvalósulására”.6 A két fent említett gondolati irányultsággal, kiemelten pedig Loisy éles eszű elméleteivel való konfliktusában Blondel hagyományértelmezése precízzé és szigorúan átgondolttá válik. írásának terjedelmes első két részét ennek a kettős vitának szentelte. Filozófusként mindenekelőtt a két gondolati irányultság módszertani elégtelenségére mutat rá; keresztény filozófusként azonban belemegy abba, hogy Loisyval szemben teológiai érvelésbe is bocsátkozzon. A levélváltás során arra a belátásra jutott, hogy Loisy számára nem annyira módszertani kérdésről volt itt szó, hanem sokkal inkább Jézus Krisztus személyéről és a beléje vetett hitről.7 Ez még sürgetőbbé tette a vele 4 Blondel, M., Geschichte und Dogma, 32 (394, 154): „j’userai de néologismes barbares". 3 Ezen különbségtétel terén klasszikussá vált a Loisy előtt pár évvel megjelent mű: Káhler, M., Der sogenannte historische Jesus und der geschichtliche biblische Chtistus. Leipzig 1892 (új kiadás: München 1969). 6 Blondel, M., Geschichte und Dogma, 80 (427,196). 7 Lásd tanulmányomat: Die christologische Abzweckung von »Histoire et Dogme«, in Reifenberg, P. - Hooff, Anton van (szerk.), Tradition - Dynamik von Bewegtheit und ständiger Bewegung. 100 Jahre Maurice Blondels »Histoire et Dogme« (1904-2004), Würzburg 2005, 86-101.
