Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)

2017 / 3-4. szám - A Hagyomány - Török Csaba: A Szentlélek az Egyházban: Dinamikus Hagyomány-olvasat

A Szentlélek az Egyházban

29

tára nézvést”8 9 így érthetjük meg, hogy a Traditionsprozess nem csak áthidalópragmatikus szükségszerűség a szóbeli igehirdetés és a Szentírás rögzülése közötti időszakban, miként ezt a protestáns teológia vélelmezi. F. Ocáriz ezt írja: nyilvánvaló, hogy a két Testamentumban a szóbeli Hagyomány megelőzte a kinyilatkoztatás írásbeli rögzülését”,9 ezzel együtt azonban . a kinyilatkoztatás írásbeli rögzülése nem helyettesítette a szóbeli Hagyományt”.10 11

Érdekes módon a teológia berkeiben épp ez a folyamat-gondolat gyengült meg az évszázadok előrehaladtával. Míg az újszövetségi terminológia megkülönbözteti az alapvetően aktív-processzív jellegű paradósziszt és az inkább passzív-tárgyiasult értelmű parathékhét, és bár a terminológiai különbségtétel mindvégig megmarad traditio és depositum között, végső soron passzivizálódik és eltárgyiasul a Hagyomány értelme. Míg az őseredeti hagyományfogalomhoz kapcsolódó szókincs gazdag a cselekvő értelmű igékben,11 addig a későbbi korokban egyfajta objektiváció indul meg.

Ennek elsődleges oka mindenekelőtt az apostoli kérügma lezárultával (az apostolok és első generációs tanítványaik, utódaik halálával), illetve az igen hamar fellépő eretnekségekkel magyarázható. Már Szent Iréneusz használja a kanón tész alétheiasz és a kanón tesz piszteósz kifejezéseket [a hit és az igazság kánonja], amelyek utalnak egyfelől egy meglévő, rögzült és hierarchikus hitstruktúrára, másfelől pedig a Hagyománynak az egyházi életben kikristályosodott és fixálódon elemeire.12 így tehát megjelenik a közösség, az Egyház újfajta szerepe, amely a megőrzésben, a hűség általi identitásban áll, ezzel párhuzamosan pedig a hagyományelemek megindulnak a nem csak tartalmilag, de nyelvileg-szemantikailag is lezárt definiálódás, ezzel együtt

8 Wiederkehr, D., Das Prinzip Überlieferung, in Kern, W. - Pottmeyer, H. J. - Seckler, M. (szerk.), Handbuch der Fundamentaltheologie, vol. IV (UTB 8173), Tübingen-Basel 20002, 71.

9 Ocáriz, F., Profundización sobre las relaciones entre Sagrada Escrituray Tradíción, in Ocáriz, F. - Blanco, A., Revelation, Fey Credibilidad. Curso de Teológia Fundamental, Madrid 1998, 175- 205, 176.

10 Ocáriz, F., Profundización, 176.

11 Lásd a következő igéket és névszói származékaikat: kérüsszó, didaszkó, akouó, apologeomai, apokrinomai stb.

12 Vö. Forni, R., Problemi della Tradizione. Ireneo dí Lione, Vita e Pensiero, Milano 1939; Brox, N., Offenbarung, Gnosis und gnostischer Mythos bei Irenaus von Lyon (Salzburger patristische Studien 1), Salzburg-München 1966, 105-113; Hágglund, B., Die Bedeutung der ’regula fidei’ als Grundlage theologischer Aussagen, in StTh 13 (1958), 1-44; Ohlig, K.-FL, Die theologische Begründung des neutestamentlichen Kanons in der alten Kirche, Düsseldorf 1972, 170-197; Holstein, H., La Tradition des Apőtres chez S. Irénée, in Revue des Sciences Religieuses 36 (1949), 229-270; Benoit, A., Ecriture et Tradition chez saint Irénée, in Revue d’Histoire et Philosophie Religieuses 40 (1960), 32-43; Ocáriz, F., Profundización, 180-182.