Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 3-4. szám - A Hagyomány - Török Csaba: A Szentlélek az Egyházban: Dinamikus Hagyomány-olvasat
Török Csaba A Szentlélek az Egyházban Dinamikus Hagyomány-olvasat A II. Vatikáni Zsinat a Del Verbum kezdetű, a kinyilatkoztatásról szóló dogmatikus konstitúciójában úgy határozta meg az Egyház élő Hagyományát, mint „viva vox Evangelii”-1, vagyis az Evangélium élő hangját. Ezt a hangot a Szentlélek éleszti, tartja fenn, vezeti és segíti a beteljesedés felé. A Szentírás szava éppen ezért soha nem érhető el számunkra „vegytisztán”, szentlelkes és egyházi közegéből kiszakítva, hanem mindig csak ebben az élő és organikusan bontakozó hagyományfolyamatba foglaltan. Ebből kifolyólag téves lenne az az elgondolás, miszerint a Szentírás az önmagában elégséges alap, a kőszikla szerű tartalmi mag, míg a Hagyomány csak másodlagos, esetleges, tisztán emberi s bizonyos szempontból lényegtelen járulék. AII. Vatikánum konstitúciója ezért nyomatékosítja: ,A Szent Hagyomány és a Szentírás Isten szavának az Egyházra bízott egyetlen szent letéteménye. Hozzá ragaszkodik Isten egész szent népe, amikor pásztorai köré összegyűlve állhatatosan kitart az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban (vö. ApCsel 2,42 a görögben). Innét van a pásztorok és a hívek páratlan egyetértése a hagyományos hit megtartásában, gyakorlásában és megvallásában” (nr. 10). A Hagyomány szintjén tehát a Szentlélek működése egészen sajátos, radikális és mondhatni identifikációs és definitiv módon hat nem csak a keresztényre vagy a keresztényekre, de az egész egy, szent, katolikus és apostoli Egyházra is. Azonban a Szenthagyománynak a Szentírásétól eltérő arca van. Míg a Biblia könyvei írásban rögzültek, mondhatni objektiválódtak (semel factum), s ezáltal a hűség és önazonosság tárgyi kritériumává válhattak, addig a Hagyomány elemei nem kerültek így rögzítésre. Itt állandó mozgást, cselekvőiséget látunk (semperfacturum). A közösség Lelke, a Szentlélek sajátos misztikus Krisztus-testi jelenléte az egyetlen, ám önmagán minden más-
