Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)

2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az igazságosság és irgalmasság elve és gyakorlata a kánonjog rendszerében

lődő kánjogi segédirodalmat, beleértve annak klasszikus barokk-kori kézikönyveitől (vö. pl. Vitus Pichler S.J.)79, egészen a modem időszakban tárgyalt büntetőjogi elméletekig (vö. pl. Gommarus Michiels)80, a büntetés alkalmazásának kettős célját állapíthatjuk meg: a tettes megjavítása és a közösség védelme. Ez mindig együttesen foglalja magában a preventív és a reparativ elvet, azaz a botrány helyrehozatalának, az igazságosság helyreállításának, a tettes megjavításának és a hasonló cselekedet megelőzésének az elérését. Ennek folyamán általános alapelv, hogy ügyelni kell az arányosság és a méltányosság megtartására, valamint, hogy az egyes büntetések kiszabása esetében mindig az enyhébb magyarázatot kell követni. Az irgalmasság (misericordia) ilyen formában történő érvényesítése azonban nem veszélyeztetheti annak az igazságossággal (iustitia) való összhangját. A büntetendő cselekmény (delictum) szankcionálásának ez az egyházi büntetőjogi rendszeren belül érvényesülő kiegyensúlyozott megközelítése, kellő hangsúlyt kapott - és kap - az egyházjogi forrásokban.

Jól látható ez pl. a Decretum Gratiani C. 11 q. 3 c. 8-ban, amely a büntetendő cselekmény püspök általi megítélése kapcsán a konkrét helyzet, a körülmények, a bűntettet elkövető személyi adottságai és a bűntett elkövetésekor fennálló motívumok mérlegelésére hívja fel a figyelmet, hangsúlyozva a súlyosabb büntetések (vö. excommunicatio) csak különösen indokolt esetben történő alkalmazását.81 Ehhez hasonló az a rövid elv, amelyet a C. 11 q. 3 c. 42-ben olvashatunk arról, hogy a kisebb jelentőségű büntetőügyekben az egyházi hatóság tartózkodjon a büntetendő cselekményt elkövető személynek az egyházi communio-tói történő megfosztásától.82 Az említett kánonoknál jóval részletesebben szól Nagy Szt. Gergely pápa XXVII. homíliá- jában a bűntettet elkövető személy cselekedetének arányos mérlegeléséről, figyelembe véve az elkövető korát, ismeretét, neveltetését, méltóságát (digni- tas), az elkövetés célját, tudatosságát, megtérésre való lelkileg, ill. anyagilag kifejezhető szándékát. A homília ezen szakasza bekerült a Decretum Gratia- ni-ba.83 A Liber Extra pedig külön felhívja a ügyeimet arra, hogy olyan esetben, amikor a súlyos büntetendő cselekmény miatt már megtörtént a kellő büntetés kiszabása, nem méltányos további büntetés alkalmazása.84 A kérdés legrészletesebb leírását az X 5.1.21-ben olvashatjuk, amely kánon hosz79 Pichler, V., Jus canonicum, Ingolstadt 1728. II. 189-375.

80 Michiels, G., De delictis et poenis, I-III. Parisiis-Tomaci-Romae 1961.2

81 C. 11 q. 3 c. 8: Friedberg I. 645.

82 C. 11 q. 3 c. 42: Friedberg I. 655.

83 C. 11 q. 3 c. 88: Friedberg I. 667-668.

84 X 2. 24. 12: Friedberg II. 363.

Az igazságosság és irgalmasság elve és gyakorlata a kánonjog rendszerében 95