Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)

2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az igazságosság és irgalmasság elve és gyakorlata a kánonjog rendszerében

96

Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem.

szán elemzi a büntetendő cselekmény tárgyi, alanyi és törvényi elemeit, valamint azokat az eseteket és körülményeket, amelyek képtelenné teszik, mentik, enyhítik, vagy éppen súlyosbítják a tett megítélését az eljárás folyamán.85 Megjegyzendő, hogy a Liber Extra V. könyvének első 36 titulusa lényegében az egyházi büntetőjog alapelveinek, a büntetendő cselekmény és elkövetőjére vonatkozó általános rendelkezéseknek, valamint az egyes büntetéseknek van szentelve.86 A szövegből jól látható, hogy a büntetések egyszerre megtorló, gyógyító, és j óvá te vő jellege ellenére, a jogalkotó - az igazságosság érvényesítésével párhuzamosan - utal az irgalomnak az eljáráson belüli érvényesülésére.87 Ezt támasztja alá XIII. Kelemen pápa (1758-1769) 1763. május 25-én kelt Quemadmodum kezdetű levele is.88 Nem feledkezhetünk meg, arról - a már említett - határozott jogelvről, hogy a büntetések alkalmazásakor az enyhébb magyarázat az irányadó. Ez a kijelentés a legerőteljesebb bizonyítéka a misericordia kiemelkedő alapelvének az egyházi büntetőjogon belül. Az is jól ismert, hogy ezt a mindmáig alkalmazott jogelvet már a Liber Sextus (1298) Regulae íuris-ában megtaláljuk (RJ. 49).89

Az imént felsorolt alapelvek szisztematikus rendszerben - a Corpus iuris canonici gazdag forrásanyagára építve - kerültek beillesztésre a CIC (1917)- be, amelyre a legjobb példák a Cann. 2218-2220; majd azok átvétele a hatályos Egyházi Törvénykönyvben (1313-1315. kánonok). A kodihkáció utáni kánonjogban taxa tív felsorolásra kerültek a büntetőjogban alkalmazható mentő, enyhítő, és súlyosbító körülmények (CIC [1917] Cann. 2201-2207; vö. CIC 1323-1327 kánonok), amelyek így megteremtik a stabil jogalkalmazási hátteret az igazságosság és irgalmasság harmonikus megtartására a büntetőeljárások lefolytatása során. A bűncselekmény szankcionálása tekintetében pedig a hatályos Egyházi Törvénykönyv 1341. kánonjában mindmáig kifejezetten és hangsúlyosan a legvégső eszköznek tekinti a büntető- eljárás lefolytatását, ill. a büntetés kiszabását, éppen az egyházi büntetések elsődlegesen gyógyító jellegéből fakadóan.90

85 X 5.1. 21: Friedberg II. 741-742.

86 X. 5. 1-36: Friedberg II. 733-880.

87 Prümmer, D.M., Manuale iuris canonici, 630-632; vö. Bercaitz de Boggiano, A.L., Misericordia, in Otaduy, J. - Viana, A. - Sedano, J. (dir.), Diccionario General de Derecho Canónico, V. Pamplona 2012. 414-417, különösen 414-415.

88 Clemens XIII, Ep. Quemadmodum (25 mai 1763) § 5: Gasparri, P. - Serédi, J. (ed.), Codicis iuris canonici jontes, II. Romae 1924. 606.

89 In paenis benignor est interpretatio facienda. Friedberg II. 1123.

90 Astigueta, D., Medicinalitä della pena canonia, in Periodica 99 (2010) 251-304; vö. részletesen Szuromi Sz.A., A vezeklés, mint egyházi büntetőintézkedés, különös tekintettel a korai és a közép