Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Török Csaba: Apologia misericordiae
78 Török Csaba A hatodik résznek a felépítése világosan rámutat a lényegre: Tézis j 43Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Antitézisj 44Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Szintézis i 45így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Tézis2 46Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? (Antitézis)2 Nem így tesznek a vámosok is? Tézis2. 47S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? (Antitézis)2Nem így tesznek a pogány ok is? Szintézis2 48Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes! Mint látható, a bevett gyakorlattal Jézus antitézisként szegezi szembe az új, elvárt magatartást. Ennek oka és célja, mintája és teljessége maga az Atya. Ebben a struktúrában mutatkozik meg egyedül és kikerülhetetlen bizonyossággal, hogy „a törvény tökéletes teljesítése a szeretet” (Róm 13,10), ez a szeretet pedig „maga Isten” (ljn 4,16). Az Istenhez való tartozás kritériuma tehát abban áll, hogy mennyire maradunk meg a szeretetben: „Mindaz, aki szeret, Istentől született és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet” (ljn 4,7-8). Amikor a hegyi beszéd ezt az őskijelentést terjeszti ki minden szempontból egyetemes paranccsá, akkor tulajdonképpen az istenarcü létezés alaptörvényét vázolja fel. Érdekes, hogy a hatodik tanítás két részre oszlik (w. 43-45 és w. 46- 48), amelyeknek szintézisei tulajdonképpen azonosak: legyetek fiai Atyátoknak / legyetek az Atya módjára tökéletesek aki mindenkit szeret / aki tökéletes Az első részben az ószövetségi paranccsal konfrontálódik Jézus, a másodikban a hétköznapi gyakorlattal, amely ma is fenyegeti a hívő embereket: valamiféle igazságosságra, méltányosságra hivatkozva csak annyit tesznek meg, amennyit bárki. De akkor hol a krisztusi többlet? Hol az irgalmas Atyaisten tökéletességének a mértéke? Hol marad az a minőségi plusz, amelyre a hit felszólít? A két rejtett antitézis (Nem így tesznek...) rámutat, hogy ezzel
