Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Török Csaba: Apologia misericordiae
Apologia misericordiae 79 a mentalitással nem lehet messzire jutni.32 Aki csak olyan mértékig szeret és irgalmas, amilyenre egy hitetlen is képes, az ál-hívő, csak álltatja az Istent, a másik embert és önmagát a hit látszatával. Az irgalmasság sokkal többet követel. Az irgalmasság radikális, és mindent elvár. Csak aki kész erre a sokkal többre, válhat tökéletessé. Mert a hegyi beszéd távlatában, az említett rész mátéi és lukácsi zárómondatát egymás mellé helyezve, azt látjuk, hogy a tökéletesség nem más, mint az irgalmasság: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5,48). „Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36). Erre persze azt mondhatja valaki, hogy amiről Jézus beszél, az utópia. Hiszen az irgalmassággal vissza lehet élni! Ráadásul igazságtalanság lenne, ha lemondanánk a jogos elégtételről, az elvárható büntetésről! S mi van azokkal a bűnökkel, amiket „nem lehet megbocsátani”? Miért mondanánk le az akár erőt is alkalmazó megtorlásról, az igazságos egyensúly helyreállításáról, hogyha van esélyünk a rossz legyőzésére? „A kérdés: »hová jutunk, ha tartózkodunk az erőszaktól, és megbocsátunk?«, szembefordítható az ellenkérdéssel: hová jutunk, ha nincs megbocsátás és elengedés, s ha minden ellenünk elkövetett igazságtalanságot egy újabb igazságtalansággal egyenlítünk ki - szemet szemért, fogat fogért? A XX. század borzalmainak rettenetes tapasztalata után a megbocsátás és az ellenségszeretet problémája szomorú aktualitást kapott, és széles körben a kérdés sürgető és szükséges újragondolásához vezetett el. Világossá vált, hogy noha az irgalmasság, a megbocsátás és az elengedés szinte emberfölötti cselekedetek, egyszersmind a legmagasabb fokon értelmes tettek. Csak akkor dolgozhatjuk fel a véres és traumatikus konfliktusokat, ha a régi sírok fölött újra kezet nyújtunk egymásnak, bocsánatot kérünk és 32 Ezt a hegyi beszéd lukácsi változatában expressis verbis kimondja Jézus: „Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen hálát várhattok érte? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Mert ha azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen hálára számíthattok? Hisz így a bűnösök is tesznek jót. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálát várhattok érte? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanazt visszakapják. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,31-36).
