Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Török Csaba: Apologia misericordiae
74 Török Csaba függetlenül, hanem éppen a személyességünk útján kerül meghatározásra; nem Isten önkénye, hanem az emberi szabadságra válaszoló hatalma áll elénk, amelynek lényege abban áll, hogy az öndetermináló ember döntését beteljesíti az örökkévalóságban. Világos, hogy Isten nem szeszélyes teljhatalomként írja felül az ember döntéseit (akár még az irgalom által is, a jó irányba), hanem igazságosságban teljesíti be azt, amit a teremtménye teljes szabadságban választott. Hogy Aquinói Tamással szóljunk: a kegyelem nem kiiktatja a természetet, se a helyébe nem lép annak, hanem tökéletesíti, beteljesíti azt. Jézus még inkább kihangsúlyozza, hogy a könyörületre hajló szívű Isten ítélete sohasem az ember fölött, nélküle teljesül be: „Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van annak bírája, aki elvet és nem fogadja el szavaimat: a tőlem hirdetett tanítás ítéli majd el az utolsó napon” (Jn 12,47-48). Szent Ágoston így fogalmaz: „Qui creavit te sine te, non iustificabit te sine te” - aki megteremtett téged nélküled, nem fog megigazítani téged nélküled.27 Kant tehát téved akkor, amikor úgy véli, a kegyelemként juttatott irgalmasság örök boldogságot ígér a bűnbocsánat által, de a személyes jobbá válásra törekvés nélkül; vagy a puszta imádkozáson keresztül. A kegyelem „simul cum opere poeni- tentis”, mindig a bűnbánó tevékenységével együtt „cooperatur gratiae”, együttműködik a kegyelemmel.28 A königsbergi filozófus pontosan ezt a kooperációt kiiktatva érti a kegyelmet, ami így viszont valóban kérdésessé tenné az irgalmasság elfogadhatóságát.29 elkövetett gonoszsága miatt hal meg. Amikor a bűnös elfordul a bűntől, amit elkövetett, s a törvényhez és az igazsághoz igazodik, megmenti életét. Magába szállt és elfordult elkövetett bűneitől, azért életben marad és nem hal meg. Izrael háza mégis azt mondja: »Az Úr útja nem igazságos.« Az én utam nem igazságos, Izrael háza? Nem inkább a ti útjaitok nem igazak? Ezért mindenki fölött a maga útjai szerint ítélkezem, Izrael háza - mondja az Úr, az Isten. Térjetek meg, és forduljatok el bűneitektől, ne vigyenek titeket többé romlásba! Vessetek el magatoktól minden bűnt, amit ellenem elkövettetek, szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért is halnátok meg, Izrael háza? Nem lelem én örömömet a halálban - mondja az Úr, az Isten. Térjetek hát meg és éljetek!” (Ez 18,25-32). 27 Sermones ad populum, 169, c. 11 [PL 38,923]. Ezt a gondolatot Aquinói Tamás is idézi a bűnbánat szentsége kapcsán, kiemelve: „Szükséges tehát a bűnös üdvösségéhez, hogy a bűn eltávolíttassák tőle; amire pedig nem kerülhet sor a bűnbánat szentsége nélkül, amelyben Krisztus szenvedésének az ereje működik a pap feloldozása által, együtt a bűnbánó tevékenységével, aki együttműködik a kegyelemmel a bűn elpusztítására” - S. Th. III, q. 84, a. 5 co. 28 Ld. uo. 29 Ez a gondolat a végidő kapcsán újra és újra felbukkan, mégpedig abban a vetületben, hogy vajon mindeneknek Krisztusban mint főben való összefoglalása (ld. Ef 1,10) azt jelenti-e, hogy
