Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)

2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Török Csaba: Apologia misericordiae

Apologia misericordiae

69

Szabad-e, értelmes-e még irgalmasságról beszélni? Visky S. Béla jól ráérez ezeknek a megfontolásoknak a lényegére:

„Lehet-e a haláltáborokból vagy a szenvedés bármilyen poklából úgy kikerülni, hogy aztán tiszta emlékezettel - nem pedig felejtéssel, mely e táborok és poklok lelkének újraéledési esélyeit növeli - mégsem a halál, hanem az élet médiuma legyen az ember? Ez a gyakorlati teodícea egyetlen kérdése”.13

A probléma tengelyében tehát ott a kérdés: a megbocsátás és az irgalom gyakorlása felejtés-e vagy sem?15 16 J. B. Metz alkalmazza az emlékezést mint a teológia alapkategóriáját, s ezzel arra utal, hogy a memória passionis, a szenvedésre való veszélyes emlékezés eltörölhetetlen, ez hitünk és emberi mivoltunk kiiktathatatlan szintje. Ez nem csak azt jelenti, hogy beismerjük a hibát, hanem azt is, hogy nem felejtve megtaláljuk a prófétai forrást, amely egy másmilyen világ felé indít minket - akárcsak a Krisztus keresztjére való szüntelen liturgikus emlékezés. Ebben a távlatban nem kérdés, hogy lehet-e teológiát művelni Auschwitz után; hiszen megértjük: Auschwitz után kell csak igazán teológiát művelni.17 Azonban ha a felejtés megengedhetetlen, akkor mit jelent a megbocsátás és az irgalmasság? Ha nincs hely a „múltat végképp eltörölni” forradalmi hevületének, akkor mire irányul, egyáltalán, mire lehet képes Isten irgalmas cselekvése? Ha Isten emlékezik mindenre, akkor hogyan könyörül meg? Ha Krisztus az Igazság - márpedig a görög

15 Visky S., B., Játék és alap. Teodícea-kísérletek a kortárs teológiában, Koinónia, Kolozsvár 2006, 493.

16 A magyar nyelvben ez a kérdés sajátos vetülettel bír. Irgalom szavunk ugyanis aj orgot igéből ered, melynek eredete nem azonosítható be teljes bizonyossággal, ld. art. irgalom, in Bárczi, G., Magyar Szófej tű Szótár, Trezor, Budapest 1991, 137. Egyesek egy finn-ugor ősszót vélnek felfedezni a tőben: „Mivel a Halotti Beszédben mégjorgat (‘irgalmaz’) szerepel, egyjor- alapszót kell feltennünk. Ez talán ősi örökség az ugor korból: voguljorkol, osztják joreglem (‘elfelejt’). (...) A jelentés fejlődése: ‘elfelejt’ ? ‘bűnt elfelejt’ ? ‘megbocsát’ ? ' irgalmaz’” - Tótfalusi, I., Magyar etimológiai nagyszótár, http://www.szokincshalo.hu/szotar/?qbetu=i<Srqsearch=&qdetail=4812 (2016.06.06.). Ezzel szemben van egy egyszerűbb, s a latin-egyházi szóhasználattal inkább összecsengő megközelítés: „írg, elavult vagy elvont törzsök (...) A régi halotti beszédben: jorg, t.i. ajorgat (irgalmaz) származékban, minélfogva gyöke alkalmasint: jó, melyből lett jor, s összehúzva ir (mint juhász, ihász, jon- kább, inkább). Alapértelme: jóakaró érzés, könyörülő indulat” — art. irg, in A magyar nyelv szótára (szerk. Czuczor, G. - Fogarasi, J.), vol. III, MTA, Pest 1865, col. 113. Vagyis az irgalmaz magyar ige vagy „jóakarattal van valaki iránt”, vagy „elfelejt” jelentéssel bír - a kettő közötti filozófiai és teológiai különbség nyilvánvaló és lényegi.

17 Vö. Metz, J. B., Kirche nach Auschwitz. Mit einem Anhang: für eine anamnetische Kultur (Akademiebibliothek 7), Katholische Akademie, Hamburg 1993.