Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Kereszty Rókus - Török Csaba (ford.): Az irgalmasság cselekedetei
58 Kereszty Rókus O.Cist. Szent Bemát számára a bűn a legfőbb rossz, és a bűnös az első, akinek együttérzésre és irgalomra van szüksége. De szánalommal kell viseltetnünk a fizikai vagy pszichológiai rossz minden áldozatával szemben is. Együttérzésünk pedig segít, hogy felfedezzük és szeressük az Igazságot abban, aki szenved. Ez az Igazság maga Krisztus. Ahhoz, hogy megtaláljam Őt a próbatételt elszenvedő felebarátomban, arra van szükség, hogy először én tapasztaljam meg Őt a saját kielégületlen és bűnbánó szívemben. E két összetört szívnek (az enyémnek és a másikénak) a tapasztalata megkívánta tik ahhoz, hogy szemlélhessem az Igazságot, amely személyesen maga Krisztus, mivelhogy csakis az alázatban és a szere te tben ismerhetem fel őt. A megszánás és az együttérzés viszont karikatúrává is válhat, s ily módon kárt tehet úgy az irgalmasság alanyában, mint tárgyában. Amikor az ember találkozik a nélkülözéssel, első reakciója az, hogy elfordítja a tekintetét. Senki sem akarja, hogy emlékeztessék: előbb-utóbb rá is hasonló sors vár. Akik könnyítenek a nyomoron, hajlamosak megkeményíteni magukat azért, hogy ne idomuljanak bele abba a passzivitásba, amelyre a szenvedők kényszerítve vannak. A gondoskodás és a segítségnyújtás professzionalistái szükségét érzik annak, hogy megőrizzenek egy bizonyos távolságot, így maradhatnak hatékonyak. Olyan embernek nyújtanak szolgálatot, aki idegen marad a számukra. A legközelebb állók - barátok és családtagok -, ahogy a túl érzékeny segítők és szociális munkások is, ellentétes irányú kockázatnak vannak kitéve: oly mértékig osztoznak a szenvedésben, hogy jobban bevonódnak és még inkább erőtlennek érzik magukat, mint azok, akiken segíteniük kellene. Együttérzésük nem könnyíti meg annak a terhét, nem nyújt enyhúletet annak, aki elmerül; lehet, hogy még csak tovább nehezíti a helyzetet. Ez a megbénító érzelgősség az oka annak, hogy Arisztotelész, amikor teljességgel azt parancsolja, hogy konkrét cselekvéssel könnyítsúnk a fájdalmon, az együttérzést a gyöngeségek közé sorolja. Sok keresztény, akinek az együttérzés egyértelműen nem kishitűség, hanem erény, ugyancsak keresi a helyes középutat a hatékonyság által megkövetelt távolságtartás és az érzelmi bevonódás között. Ha tehát az irgalom a szeretet radikalitásával bír, nem elégedhet meg a szeretett lény szenvedésével szemközt meghozott kompromisszummal. Arról van szó, hogy Isten parancsa szerint kell szeretni, aki részt adott abból a végtelen szeretetből, amelyet Krisztus hozott el, ennek a felmutatására kell teljességgel elköteleződni. Az egyetlen elfogadható korlátot csakis a körülmények állíthatják az irgalmasság cselekedetei gyakorlásának az útjába.
