Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)

2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Artus, Olivier - Török Csaba (ford.): "Irgalmasság" és "szeretet" Izrael hagyományaiban

46

Olivier Artus

3.3. A Tóra etikai reflexiója: az igazságosságtól az irgalmasság felé?

a) A Kiv 22,20-23,9 apodiktikus törvényei

A Tóra eléggé elképesztő módon soha nem utal úgy a mishpat ucedaqah-ra mint a törvény alapjaira. A törvényi rendelkezések egy meghatározott száma teológiai alap nélkül bukkan fel (mint az ütésekre és sérülésekre vonatkozó, fentebb idézett törvények). Más rendelkezések a szabadulásra való emlékezésen alapulnak, amikor Isten jótetteivel halmozta el népét Egyiptomban (ezek elsődlegesen a MTörv-ben találhatók); megint mások JHWH-nak a legszegényebbekhez való kivételes közelsége állításán nyugszanak: különösen is így vagy a Kiv 22,20-26 apodiktikus törvényeinek az esetében:

„Az özvegyet és árvát ne sanyargassátok. Ha durván bántok vele, s ő hozzám kiált, meghallom panaszát, és fellobban haragom. Kard által veszít- lek el benneteket, hogy asszonyaitok özvegyek, gyermekeitek árvák legyenek.” (Kiv 22,21-23).

„Ha embertársad köntösét zálogba veszed, napszálltakor add vissza neki. Ez az egyetlen takarója, amelybe beburkolja testét. Különben mi alatt hálna? Ha hozzám kiált, meghallgatom, mert irgalmas vagyok - ki chan- nün ’ani” (Kiv 22,25-26).

Itt már nem a „jog” és az „igazságosság” alapozza meg a törvényt, hanem JHWH legszegényebbekhez való közelségének az állítása, magának az irgalmasságnak a nevében (Kiv 22,26). A Tóra tehát tanúsítja az Izraelre kiszabott törvények értelmezésében bekövetkező eltolódást: Istennek a népe javára végbevitt cselekvése gondosan elkülönül a „jog” és „igazságosság” általánosan elterjedt ókori közel-keleti kategóriáitól. Az irgalmas JHWH a garanciája annak a törvénynek, amely a szegények és gyengék pártját fogja.

b) Lev 19 és Lev 25: megfelelés a teremtés teológiája, az üdvösség teológiája és a szeretet etikája között

A Kiv 22,21—26 nem dolgozza ki teológiai szinten Isten legszegényebbekhez való közelségének a kijelentését. Később a szentség törvénye (Lev 17-26) kibont egy olyan etikai reflexiót, amely arra irányul, hogy kimutassa a teremtő és üdvözítő Istenbe vetett hit gyakorlati következményeit. Az etika tétje a Lev 17-26-ban a szentség, vagyis annak lehetősége, hogy Isten, a par excellence „Szent” közelében lakozzon az ember.