Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Artus, Olivier - Török Csaba (ford.): "Irgalmasság" és "szeretet" Izrael hagyományaiban
Irgalmasság” és „szeretet” Izrael hagyományaiban 45 j ességgel hiányoznak a héber Bibliából a csonkításos büntetések (kivéve a MTörv 25,11—12-t). A tálió-elvet tükröző formulát könnyű megjegyezni, célja tehát az, hogy az emberi igazságosság egy alapvető elvét fejezze ki, amelyet egyébiránt már Hammurapi törvénykönyvében is fellelhetünk, melyet több mit ezer évvel korábban szerkesztettek egybe: az okozott kár és a kirótt büntetés között proporcionalitásnak kell lennie - mindenekelőtt anyagi téren. Az ókori Közel-Kelet szövegei és a Kiv-ben11 található, tálió-elvet képviselő formula között párhuzam áll fenn. Ebből pedig következik, hogy az igazságosságnak ez a típusú felfogása inkább az ókori közel-keleti társadalmak jogi reflexiójáéban, semmint a sajátságosán hittani eszmélkedésben gyökerezik. 3.2. A jog és az igazságosság mint a társadalmi etika alapjai A prófétai iratok gyakran használják a „jog” és az „igazságosság” fogalmait, hogy kifejezésre juttassák, mifelé kell tartania az emberi társadalomnak. A két fogalmat gyakran egy hendiadiszban kapcsolják össze - mishpat uceda- qah -, amely az akkád kittum umisharum kifejezés átírása. Hammurapi törvénykönyvének bevezetésében úgy írja le a jogot és az igazságosságot, mint egy olyan király trónjának az oszlopait, aki „jog szerinti király”. A monarcha felelősségének ezen ókori közel-keleti felfogásával áll folyamatosságban az a felfogás, amely Izraelben, majd Júdában uralkodott. A mishpat ucedaqah fogalmak felbukkannak a prófétai irodalomban, s Izrael vezetőinek a küldetését írják le: működésbe kell hozniuk a jogot és az igazságosságot. Az íz 9,6 pedig úgy írja le a jogot és az igazságosságot, mint a trón alapjait: a monarchia intézményének csakis az ad legitimációt, hogyha működésbe hozzák a jogot és az igazságosságot, melyre maga Isten alapozta a királyságot. A királyi funkciónak az ilyetén értelmezése bújik meg Dávid és Salamon alakjának a bemutatása mögött, akik maguk is működésbe hozták a „jogot és igazságosságot”, a 2Sám 8,15 és az lKir 10,9 elbeszéléseiben. Amikor erőteljesen támadják az igazságosságtól való eltérése és a joggal való visszaélése okán bűnös izraelita társadalmat, akkor a próféták magára a királyság intézményére céloznak, mint Ámosz (Ám 5,7) vagy Jeremiás (Jer 22,15). A monarchia - magának JHWH-nak a nevében - elveszíti legitim mivoltát, hogyha nem tartja fenn a jogot és az igazságosságot. 11 11 Ld. még a párhuzamosságokat mutató helyeket: MTörv 19,21; Lev 24,18.20.