Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Puskás Attila: Isten neve és irgalma
Isten neve és irgalma 35 eimi” formulával adja vissza. Sőt, egyes esetekben úgy tűnik, hogy az „Egó eimi” formula akár a Jhvh-név helyett is állhat (vö. íz 43,25LXX).‘ Mindezt figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a Jézus ajkáról elhangzó önmagukban álló „Én vagyok” kijelentések voltaképpen a Jhvh-nevet hordozzák. Jézus az „Én vagyok” Isten-név viselője, kinyilatkoztatója és birtokosa. Ő személy szerint nem azonos az Ószövetségben tisztelt Jhvh-val, de Jhvh-val együtt birtokosa „az Én vagyok” istennév jelentéstartalmának, Jhvh istenségének. Jézus isteni lényegét, természetét tekintve egy Jhvh-val. Az „Én vagyok” önkijelentések ezt az egységet fejezik ki. Ezt az értelmezésünket a következő kiegészítő megfontolásokkal támaszthatjuk alá. A János-evangélium leírása szerint az utolsó húsvétjára Jeruzsálembe érkező Jézus saját küszöbön álló halálát a földbe vetett búzaszem hasonlatával értelmezi. Életének odaadása sokszoros termést hozó, az embereket megmentő áldozat lesz. Majd ezekkel a szavakkal fordul az Atya felé: „Atyám, dicsőítsd meg nevedet! Erre szózat hallatszott az égből: ‘Megdicsőítettem, és ezután is megdicsőítem’” (12,28). Az Atyától neve megdicsőítését kérő jézusi ima annak az ószövetségi gondolatnak a folytatása, hogy maga Jhvh teszi szentté az ő nevét, egyedül ő tudja megszentelni a saját nevét (vö. Ez 36). Isten nevének megdicsőítése és megszentelése abban áll, hogy Isten üdvözíti az embert, irgalmas, hűséges és mindenható szeretetével megmenti. Abban áll, hogy felragyogtatja és valósítja a Jhvh-név jelentését. Jézus imájának újdonsága az, hogy az Atya azáltal dicsőíti meg a saját nevét, azzal igazolja, valósítja és teszi nyilvánvalóvá Jhvh-mivoltát, hogy Jézust áldozatul adja a világ életéért, búzaszemként engedi, hogy Jézus a földbe hulljon, élete a halálba zuhanjon, hogy aztán életre támasztva életet adjon az embereknek. Az Atya úgy üdvözít, hogy akarja és teszi, hogy Jézus üdvözítsen. Az Atya úgy dicsőíti meg a saját nevét, hogy akarja, Jézus dicsőítse meg a nevét. Jézus pedig egész életével és halálával pontosan ezt teszi: megdicsőíti az Atyát, ahogyan az utolsó vacsorán ezt ki is jelenti (17,4). Ha az Atya úgy üdvözít, hogy Jézus üdvözít, ha úgy dicsőíti meg a nevét, hogy Jézus megdi- 1 1 Az „Én, én vagyok az (‘anóki, ‘anóki hu’), aki eltörlöm gonoszságaidat” a LXX fordítása szerint „Egó eimi egó eimi ho exaleifón tasz anomiasz szou”. Ez a fordítás kétféleképpen értelmezhető. (1) Én vagyok az, én vagyok az, aki eltörlöm gonoszságaidat”; (2) „Én vagyok az Én vagyok, aki eltörlöm gonoszságaidat”. E második esetben a második egó eimi a kinyilatkoztatott Isten-név helyettesítője. A Kr. u. II. századi forrásokból is lehet tudni, hogy nemcsak a görög „egó eimi”, hanem a héber „‘ani hu” formula is használatos volt a liturgikus imádságokban az Isten-név helyett. Vö. Raymund E. Brown, Giovanni, Assisi, 1979,1486.
