Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Puskás Attila: Isten neve és irgalma
Isten neve és irgalma 23 nem akarja a halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen. Éljen Ővele, az Ő megbocsátó, megtisztító közelségében. Ez az Ő irgalmának nagy tette. Ő így irgalmas. 1.2.2. ígéret a dicsőség kinyilvánítására és az isteni irgalom A Mózessel folytatott párbeszédben az Úristen, nevének értelmezéseként, kétszer is kinyilvánítja irgalmát. Mivel Mózes kedves Isten színe előtt, az Úr ígéretet tesz neki, hogy teljesíti kérését (33,17). Majd Mózes újabb kérésére, hogy az Úr mutassa meg neki dicsőségét, Isten ezt a választ adja: „Megteszem, hogy elvonul előtted egészfényességem és kimondom előtted a Jahve nevet. Irgalma- zok annak, akinek irgalmazok, és könyörülök azon, akin könyörülök” (Kiv 33,19). Első hallásra és a kontextusból kiragadva valamiféle önkényességet érezhetünk a második mondatból. Mintha azt sugallná, hogy Isten egyeseknek ir- galmaz, másoknak talán nem; vannak, akiken könyörül, s vannak, akiken nem. Az előzmények fényében azonban kiderül, hogy aligha erről lehet szó. Korábban ugyanis az Úristen már határozott és egyértelmű ígéretet tett, hogy teljesíti Mózes kérését, megkönyörül a népen és velük marad: „Megteszem azt is, amit kértél, mivel kegyelmet találtál színem előtt (...)” (Kiv 33,17). Ezt az előzményt figyelembe véve a fenti isteni kijelentést kétféleképpen is lehet érteni. Egyrészt értelmezhető úgy, hogy Jahve dicsőségének majdani megmutatása és nevének majdani kimondása, ez az akció maga Isten kegyelmi, irgalmas tette lesz. Ebben az esetben elsődlegesen és személyesen Mózes a címzettje az isteni kegyelmi aktusnak, amennyiben az Úr feléje nyilvánítja ki jóindulatát, hogy tudniillik, kérését teljesítve megmutatja neki dicsőségét és kimondja neki nevét. Ahogyan korábban már kegyelmesnek mutatta magát Mózes felé azzal, hogy szabadon ígéretet tett kérésének teljesítésére, úgy kegyelmét és irgalmát fejezi ki azzal is, hogy majd megmutatja neki dicsőségét és kimondja nevét. A szövegben kétszer is elhangzik az „előtted” szó, amely ezt a személyesen Mózes felé tanúsított kegyelmet és irgalmat nyoma- tékozhatja. Isten Mózes iránt tanúsított kegyelme és irgalma abban is megnyilatkozik, hogy maga az Úr mintegy óvintézkedéseket tesz, figyelmezteti Mózest és gondoskodik arról, hogy Mózes számára ne legyen veszélyes az egészen szent Istennel való találkozás. Arcát nem fogja neki megmutatni, nehogy meghaljon, hanem majd elrejti szolgáját egy sziklahasadékba, befedi kezével, s úgy halad majd el előtte dicsősége (Kiv 33,20-23). A fenti isteni kijelentésnek azonban lehetséges egy másik olvasata is. Ez akkor adódik, ha az idézet két mondatának egymással való kapcsolatát úgy fogjuk fel, hogy a második mondat állítása - „Irgalmazok annak, akinek irgalmazok, és könyörülök azon, akin könyörülök” - tulajdonképpen az első mondat
