Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 3-4. szám - A nagyváros - Martínez Fernández, Javier - Szalay Mátyás (ford.): Túl a világi észen
84 Javier Martinez Meglehet, nem ez a legmegfelelőbb pillanat, mégis rá kell mutatnunk a Második Vatikáni Zsinat tanításának mély jelentőségére. A zsinat üzenetének megértéséhez pontosan az adja a kulcsot a kezünkbe, ha végiggondoljuk, hogyan igyekezett visszacsalogatni a Szent Hagyományt arról a holdbéli tájról, ahová a liberalizmus félig tudatos elfogadása száműzte. Ugyanez mondható el a zsinat utáni pápák tanításáról, különösen II. János Pálról, már első apostoli levelének kezdő mondatától számítva: „Az embert megváltó Jézus Krisztus a világmindenség és a történelem középpontja”.36 A pápai tanítás a testről s a hitvesi szeretetről, a keresztény antropológia értelmének egy új tudatosításán alapszik, csakúgy mint a pápa ragaszkodása az Egyház társadalmi tanításához. Ez csak két döntő szempont ahhoz, hogyan mutat utat s vezet az Egyház „túl a világi észen”. Meg kell említenem itt egy a közelmúltban indult és számos (von Balthasar s de Lubac hatásától nem teljesen független) anglikán, protestáns s katolikus teológust magába foglaló teológiai mozgalmat; az alapítói által radikális ortodoxia névre keresztelt kezdeményezésre gondolok. Bármi legyen is az érdemük, vagy maga a mozgalom jövője, legalábbis ami céljaikat illeti, fontosak az itt tárgyalt szempontból. A Radical Orthodoxy című gyűjteményes kötetet bevezető tanulmányában a három szerkesztő, J. Milbank, C. Pickstock és G. Ward megjegyzik, hogy „a felvilágosodás nagy keresztény kritikusai különbözőképpen ugyan, de látták, hogy a szekularizáció által leginkább támadott s tagadott eszmék pontosan ugyanazok voltak, amelyeket látszólag dicsfénnyel övezett: a megtestesült élet, az önkifejezés, a szexualitás, az esztétikai tapasztalat, és az emberi politikai közösség. Az egész kötet azon gondolatnak igyekszik érvényt szerezni, hogy csak az a transzcendencia, mely «megszünteti» e dolgokat abban az értelemben, hogy eltörli érvényességüket, egy másik értelemben megőrzi őket, amennyiben fenntartja viszonylagos értéküket „szemben az összekötni az Egyház üzenetét az emberi tapasztalattal, miközben tudatában voltak a világi ész csapdáinak és elkerülték azokat. Ld. különösen David L. Schindler, Heart of the World, Center of the Church. “Communio” Ecclesiology, Liberalism and Liberation, T&T Clark/Eerdmans, Edin- burgh/Grand Rapids, Michigan, 1996; A. Scola, II mistero nuziale (2 vols): I. Uomo-Donna; II. Mat- rimonio-Famiglia, Pontificia Universitä Lateranense, 1998, 2000. 36 II. János Pál Redemptor Hominis kezdetű lelkipásztori konstitúciója (1979. március 4.) n.l. Ez a szöveg - amennyiben intellektuális őszinteséggel olvassuk, s komolyan vesszük - szintén meghaladja a „világi észt” és világossá teszi, hogy a katolikus hit mélyen összeegyeztethetetlen a liberális gondolkodásmóddal. Ld. ugyanennek a lelkipásztori konstitúciónak a 10. pontját.
