Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 3-4. szám - A nagyváros - Martínez Fernández, Javier - Szalay Mátyás (ford.): Túl a világi észen
Túl a világi észen 85 ürességgel”.37 Másrészről, felismerve, hogy „a felvilágosodás valóban azon dekadencia kritikájaként értelmezhető, mely a modernitás kezdetén jellemezte a kereszténységet”, s közben „követve az angol irodalom nagy látnokait, William Shakespeare-t és Thomas Nashe-t”, akik szerint ezen kor visszaélései s tévedései „az igazi kereszténység elutasításának eredményei”, a „radikális ortodoxia” „egy olyan kereszténységet szeretne megjeleníteni”, mely közelebb van a megtestesüléshez, a részesüléshez, esztétikusabb, ero- tikusabb, szociálisabb, mi több «platonikusabb» is.”38 Amikor elfogad egy olyan teológiai nézőpontot, mely a „részesülés” fogalmára összpontosít, ismét csak a hagyomány, valamint a „fides et ratio” tagolt egysége mellett tesz hitet, mégpedig abban az értelemben, hogy szerinte a „fides” az, ami megmentheti a „ratio”-t, s a teológia az, ami a filozófiát s a szellemi életet kimenekítheti a felületesség karmaiból. Csupán ha visszafordulunk a tradícióhoz - a hitvallás kereszténységéhez és a patrisztikus tartalmak példaértékű útmutatásaihoz” - akkor tárulhat fel előttünk a modernitás eszmei talajából kisarjadt „lelketlen, agresszív, nemtörődöm s nihilista materializmus” egy igaz alternatívája. A három szerző így fogalmaz: „A részesülés teológiai nézőpontja menti meg a jelenségeket, éppen azáltal, hogy meghaladja őket. Felismeri, hogy a materializmus és a spiritualizmus egyaránt hamis alternatívák, mivel ha csak a véges anyag létezik, akkor igazából még maga ez sem létezik, ahhoz ugyanis, hogy a jelenségek létezzenek, a létezésen kívül valami mást is tenniük kell. Ezért amikor a testek, a művészet, a nyelv, szexuális és politikai egyesülésük örök forrására utalunk, nem valamiféle éteri módon képzeljük el anyagsűrűségüket. Ellenkezőleg, ragaszkodunk ahhoz, hogy a létezés e sűrűsége mögött egy még sűrűbb valóság áll - túl a sűrű s a ritka minden ellentétén (csakúgy mint a meghatározottság és határtalanság minden ellentétén is). Ezzel csak azt akarjuk mondani, hogy mindaz, ami létezik, azért létezik, mert több mint ami. (...) E sajátos nézőpont úgy tűnik, sok szempontból enyhítheti a liberális és a kon37 J. Milbank - C. Pickstock - G. Ward (szerk.), Radical Orthodoxy. A new Theology, Rout- ledge, London/New York, 1999, 1-20. o., Id. még 3. o. Bevezető esszéjük első bekezdésében a három szerkesztő megjegyzi, hogy “ma a szekularizáció logikája felrobban” és hangsúlyozzák, hogy az itt olvasható esszékötet szeretné ismét visszahelyezni jogaiba a világot, amikor teológiai keretösszefüggésbe helyezi gondjait és tevékenységét. Anélkül, hogy egyszerűen nosztalgiával tekintene vissza a premodern időkre, megvizsgálja azokat a helyeket, ahol a laicizmus jelentős teret hódított magának - az esztétikát, a politikát, a szexualitást, a testet, a személyiséget, a láthatót, a teret s megpróbálja ezeket egy keresztény szempontból újra elhelyezni, vagyis: a Szentháromság, a Krisztológia, az Egyház és az Eucharisztia fogalmaihoz képest. (1. o.) 38 Uo.
