Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 3-4. szám - A nagyváros - Martínez Fernández, Javier - Szalay Mátyás (ford.): Túl a világi észen
68 Javier Martinez teremti a számára legfélelmetesebb és leggyűlöletesebb szörnyeket: a fundamentalizmus és a terrorizmus ikerpárját. 2001. szeptember 11-e és 2004. március 14-e után mind egyértelműbb, hogy az iszlám terrorizmus és az iszlám fundamentalizmus minden muzulmán színezetével együtt, s miközben bizonytalanul kötődik a hagyományos muzulmán eszmékhez és szokásokhoz, nagyobbrészt mégis a nyugati szekularista ideológiák teremtménye. Az iszlám a pragmatikus nihilizmust használja eszközül, nagyon hasonlóan ahhoz, ahogyan a megjelenő modern nemzetállamok alkalmazták saját politikai érdekükben az Egyház egyik intézményét, az inkvizíciót.9 II. A kereszténység sorsa a világi észen belül El kell ismernünk, hogy általában, legalábbis Nyugaton az Egyháznak nem sikerült olyan álláspontot elfoglalnia, mely lehetővé tenné a világi ész stratégiának felismerését, hogy legyőzését már ne is említsük. Természetesen számos válasz született a liberalizmusra, a szekularizációra, a laicizmusra, stb. E válaszok nagy része ugyanakkor, intenzitásuktól függetlenül, olyannyira osztozik a szekuláris világszemlélettel előfeltevéseiben, hogy jelentős mértékben együttműködik a „világiság” meghonosításában, s képviselőik ennek csak a legritkábban vannak tudatában.10 Ez a legfőbb okom arra, hogy bizalmatlan vagyok azon vággyal szemben, mely ma bizonyos országokban azt ajánlja az Egyháznak mint Egyháznak, hogy lépjen be a politikai arénába, s küzdjön az olyan elképzelések ellen, melyek teljes mértékben megsértik az emberi élet keresztény felfogását (a ho9 Nem régiben három olyan könyv is megjelent, melyek szerint az iszlámhoz köthető terror valójában nyugati jelenség. Ld. lan Buruma and Avishai Marcalit, Occidentalism. The West in the Eyes of its Enemies, The Penguin Press, New York, 2004; John Gray, Al-Qaeda and What It Means to Be Modern, New Press, New York, 2003; Paul Berman, Terror and Liberalism, W. W. Norton & Co., New York/London, 2004. 10 Nem tudok ellenállni a kisértésnek, hogy idézzem itt MacIntyre csodálatos vallomását a Marxism and Christianity második kiadásához írt előszavában (Duckworth, London, 1995, xv.o.) Noha e gondolat egy másik szövegből származik, fontos az itt tárgyalt kérdés összefüggésében. A szerző ezt írja: „Az eddig megkérdőjelezetlen feltevések között találjuk azt a hitet, miszerint az egyetlen olyan politika, mely hatásosan felelhet a kapitalista gazdaságtan és társadalmi rend igazságtalanságára olyan politika, mely adottnak veszi a modern állam intézményes formáit, s amelynek célja az állami hatalom megszerzése, akár választások útján, akár egyéb formában. Eddig tehát még nem volt alkalmam annak kifejtésére, hogy akik az állami hatalom meghódítását tekintik céljuknak, a végén mindig meghódolnak előtte, s az állam eszközeivé válnak, s idővel maguk is a modem kapitalizmus számos változatának egyikét szolgálják.”
