Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 3-4. szám - A nagyváros - Martínez Fernández, Javier - Szalay Mátyás (ford.): Túl a világi észen
Túl a világi észen 69 moszexuálisok úgynevezett házassága, a házasság elleni egyéb nyilvánvaló merényletek, emberi embriókkal folytatott kísérletek, az eutanázia és az abortusz „liberalizációja”). Nagyon óvatossá tesz, hogy e szörnyűségek támogatói a provokációban érdekeltek. Másrészről nem tudom olyannak képzelni az Egyházat mint amely a második s harmadik század idején, megpróbálja megdönteni s kereszténnyé tenni a Római Birodalmat, ahelyett, hogy megtérítené. Számunkra, keresztények számára ez a „csata” mindig csak elvonja a figyelmünket és csapdát jelent. Először is elfeledteti velünk, mennyiben járultunk hozzá s járulunk hozzá most is ahhoz a helyzethez, mely egyszeriben annyira terhessé vált mindannyiunk számára. Csak egy példával élnék: szexuális erkölcs és amit a fejlett kapitalista társadalmak bioetikának neveznek, egyértelműen kötődik bizonyos ágazatok gazdasági érdekéhez és számos módon függ tőlük, csakúgy mint a kapitalista gondolkodásmódot jellemző, az emberi élet értelmére vonatkozó alapvető előfeltevésektől. Nyomorúságos látni, ahogyan bizonyos keresztények megszaggatják ruháikat bizonyos a világi szférából származó, s a szexuális életre vonatkozó javaslatok miatt, miközben teljes mellszélességgel kiállnak a gazdaság vagy a modern politika erkölcsi függetlensége mellett.11 11 Annak erőteljes kifejezése, hogy az élet kapitalista fogalma elválaszthatatlan a „szexualitás” tisztán utilitarista értelmezésétől elsősorban Wendell Berry írásaiban található meg, akiről David Schindler úgy tartja, „az amerikaiak közül ő az egyik mély gondolatokkal s képzelettel leginkább megáldott író." Ld. W. Berry, Sex, Economy, Freedom and Community, Pantheon Books, Random House: New York, 1993. E felvetést nem cáfolja, hogy a házasság és a család intézményének szét- züllesztése sokkal erőteljesebb volt a kommunista vezetésű államokban. Ez nem ellenérv, mivel a kommunizmus, történetének nagy részében nem volt más mint az államkapitalizmus egy formája. Ha valaki ötvözi Wendell Berry gondolatát Maclntyre-nek Az erkölcs nyomában című könyv bevezetésében olvasható alapos elemzésével arról, hogy a modern korban az erkölcsi viták és ellentétek nem jutnak nyugvópontra, valamint e helyzet okairól (Id. “The Nature of Moral disagreement Today and the Claims of Emotivism”, Alasdair MacIntyre, After Virtue. A Study in Moral Theory című könyvének 2. fejezete, amerikai kiadás, University of Notre Dame Press: Notre Dame, Indiana, 1981, 6-21. o.), fontos következtetéseket vonhat le arról, hogy hogyan kell erkölcsi vitát folytatni napjainkban. Egyértelműen kitűnik ugyanis, hogy noha mindig szükséges, hogy ameny- nyire csak lehet, világosan (és a lehető legpozitívabb s legértelmesebb módon) kifejtsük az Egyház erkölcsi álláspontját, a jelen helyzetben nem ezek az igazi vita színterei. E vita a különböző erkölcsi s politikai álláspontok mögött megbúvó antropológiai s ontológiai feltevések szintjén zajlik, s szükségképpen magába foglalja e feltevések s a belőlük levont érvek s következtetések fogalmi összeegyeztethetetlenségére vonatkozó reflexiót. Szempontunkból ez azt jelenti, hogy az igazi vita arról folyik, milyen jelentőséggel bír a keresztény hit az emberi sors, s ezért a valóság értelme számára, s arról, hogyan igazolható ezen állítások igazsága, ha a hit szükségképpen egy emberi aktus. Csak az ilyen szintű töprengések képesek megakadályozni, hogy az erkölcsi kijelentéseket, bármilyen erősen legyenek is megfogalmazva, a címzett (s talán a feladó is) egy „emo- tivista” keretben értelmezze, csupán a preferencia s az akarata kifejezéseiként. Csak az ilyen szintű reflexió akadályozhatja meg, hogy olyan álláspontot foglaljunk el, mely nyílt ellentétben áll
