Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)

2016 / 3-4. szám - A nagyváros - Martínez Fernández, Javier - Szalay Mátyás (ford.): Túl a világi észen

Túl a világi észen

65

Justice? Which Rationality?-ben2 szintén „liberalizmusnak” nevezett. Ez (gazdasági megfelelőjével, a kapitalizmussal együtt) azon uralkodó hitek rendszere, politikai, gazdasági, s kulturális szinten, mely a kommunizmus bukásával (talán az iszlám országait kivéve) túlélőként fennmaradt a világban. Úgy vélem, hogy a hitek e rendszere elsőszámú veszély az Egyház szabadságát és a világ jövőjét illetően. Bizonyos értelemben olyan veszély, melyről bebizonyosodhat, hogy rémesebb a kommunizmusnál, mivel álarcot visel, s rejtve marad, s így nem késztet ellenállásra. Könnyen előfordulhat, hogy a liberalizmus tért hódít ott, ahol a kommunizmus elbukott, vagyis szétbomlasztja az Egyházat, a valós népet, melynek valódi kultúrája s hagyományai vannak, s megfosztja emberi tartalmától.

„Liberalizmus” helyett általánosságban ugyanarra a jelenségre utalva azt is mondhatnánk „felvilágosodás”, vagy „modernitás”. Ezek a nevek a világ egy olyan ideáljára vonatkoznak, mely teljesen emberi, amennyiben először megszelídíti, később elutasítja, és végül helyettesíti a keresztény világot. A felvilágosodás kultúrájáról maga MacIntyre is mint „előző kultúráról” beszélt, mely ma egyike az erkölcsi kutatás és a filozófia három vetélkedő változatának, de egyre inkább ez válik a hivatalos kultúra egyetlen nyelvévé. Valójában csak ennek hátterében érthetjük meg napjaink kultúráját, melyet leginkább nietzschei örökségként jellemezhetünk. MacIntyre azt is kimutatta, hogy noha az egyetemes észre hivatkozik, a felvilágosodás kultúrája csak egy újabb hagyomány, mely az európai kereszténység történetének sajátos körülményei között született: 1) elfedi, mindenekelőtt önmaga elől, tradicionális jellegét; 2) lényegéhez tartozik, hogy intoleráns, egyebek mellett, éppen mivel nincs tudatában annak, hogy a hagyományban gyökerezik; 3) a korábbi keresztény világban mindenhol megtalálható, s a hivatalos kultúra összes jellemzőjével rendelkezik, miközben mára egy intellektuálisan halott kultúra, mivel egy elidegenedett típusú emberiséget hoz világra. így felbomlasztja magát és átalakul nihilizmussá. Győzelme tehát valójában egy a bukásával.3

2 Ld. Alasdair MacIntyre, Whose Justice? What Rationality? University of Notre Dame Press, Notre Dame, Indiana, 1988. Ld. különösen XVII. fejezetet: “Liberalism Transformed into a Tradition”.

3 Alasdair MacIntyre, Az erény nyomában. Erkölcselméleti tanulmány, ford. Biróné Kaszás Éva, Osiris, Budapest, 1999. Az „előző kultúra” kifejezés a kötet IV. fejezetének címében szerepel „Az előző kultúra és a felvilágosodás programja a moralitás igazolására”. Az V. fejezetben MacIntyre kimutatja „Miért kellett kudarcot vallania a felvilágosodás programjának?” Ezután elmagyarázza e tévedés különböző következményeit, melyek felvilágosodás kultúráját elvezetik a Nietzsche-i ni-