Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Szalay Mátyás: A filozófia tekintélye - philosophari in Maria - Válasz Ferdinand Ulrich elmélkedésére
118 Szalay Mátyás Minthogy természetesen a tekintély általa vizsgált modem filozófiai értelmezései (elsősorban Marx és Nietzsche) is egyfajta teológiai kontextusba ágyazva nyernek formát, Ulrich második lépése éppen az átfogó és eredendő összefüggés felvázolásában áll. Az abszolút eredeti összefüggés pedig aligha lehet más, mint a Szentháromság viszonyrendszere. Ennek tisztázása mintegy új és szélesebb összefüggésbe helyezi Marx és Nietzsche gondolatait. Erre annál is nagyobb szükség van, mert a teológiai redukció, mint visszavezetés az abszolút eredendő összefüggésre, még nem valódi válasz, csupán annak megalapozása. Maga a felelet kétségkívül megtérés jellegű: tevékeny odafordulás a tekintély valódi logoszához. A megtérés azonban mindig teljes fordulatot igényel, nem csupán odafordulást az Egyhez, hanem visszafordulást is a ’sokhoz’, a világhoz.7 Ez utóbbi ismét a teológiától különböző, noha az isteni bölcsességből fakadó filozófiai reflexiót tartalmaz. Ha felismerjük és elismerjük, hogy a valódi tekintély az Atya tekintélye, vajon mi következik ebből a tekintély sokféle formáját, megtestesülését illetően? - E kérdés megválaszolásához, mely persze a politika és a szociológia teológiai megalapozásában rejlő következmények kibontását jelenti, utat kell találni az Egytől a sokig, a Tekintélytől a tekintélyekhez, kimutatva ezek eredendő és mégis konkrét összefüggését, arányait, belső értelmét, sajátos formáját.8 A tekintélyek (személyes és intézményes) manifesztációira, amelyek valamiképpen a logosz megtestesülései, egy-egy konkrét személy közvetítésével és egy sajátos viszonyrendszerbe ágyazva, mindenkor teljes lényünkkel válaszolunk, vagyis nem csak spirituálisán és intellektuálisan, hanem testileg, a testi odaadás és szolgálat révén. Ahogy fentebb utaltam rá, ennek az egyszerre teológiai, filozófiai és persze etikai válasznak a kialakításában elengedhetetlen szerepet játszik a filozófiai reflexió. Mi több, a tekintély eredetének teológiai feltárása elsőként talán éppen a filozófia átalakulását vonja maga után. E kétségkívül összetett átformálódás nélkül az atyaság teológiai tisztázása úgyszólván a levegőben lógna, vagyis nem alakítaná át a gondolkodás egészét, és ezzel a teljes életvilágot.9 7 Jól példázza ezt a kettős fordulatot Platón Barlang-hasonlata, hiszen a filozófus itt is kettős mozgást végez: az igazi fényt követve felemelkedik a sötétségből és árnyékvilágból a Jó ideájához, a valódi élethez, majd élete kockáztatásával visszatér a barlangba, hogy másoknak szolgáljon. Ld. Platón, Az állam, VII. könyv; ld. ehhez Heidegger, Martin, and Hermann Mörchen. “Vom Wesen der Wahrheit Zu Platons Höhlengleichnis Und Theätet.” (1988) és Heidegger, Martin, “Platons Lehre von der Wahrheit mit einem Brief über den Humanismus.” (1954). 8 Ez lenne a fenomenológiai megközelítés kiemelt feladata. 9 Itt az életvilágnak egy speciális fogalmára gondolok, amely különbözik a husserli meghatározástól. Az élet a maga legteljesebb formájában az isteni személyek szeretetviszonyából forráso-
