Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Szalay Mátyás: A filozófia tekintélye - philosophari in Maria - Válasz Ferdinand Ulrich elmélkedésére
A filozófia tekintélye - philosophari in Maria 119 4. PHILOSOPHARI IN MARIA10 11: AZ ATYAI TEKINTÉLY FILOZÓFIAI RELEVANCIÁJA Ulrichnak a tekintély végső forrását megvilágító gondolatmenete a filozófia átalakulásához is forgatókönyv: a bölcseletnek az igazi eredet felől kell újragondolnia kapcsolatát a Logosszal. Az újragondolás tulajdonképpeni feladata itt annak megértését jelenti, hogy a filozófia és logosz viszonya maga is egy alapvetőbb reláción alapul: a Logosz és az Atya kapcsolatán. A bölcseletnek tehát olyan sajátos módon kell kapcsolódnia a Logoszhoz, amely elismeri, visszatükrözi és kifejezésre juttatja ezt az alapvető Atya-Fiú viszonyt. Mit jelent ez az Ulrich által felvázolt konkrét filozófiai összefüggésben? A német teológus szerint a modern filozófiát meghatározó gyanú három mestere (Freud, Marx és Nietzsche) alapvetően félreértelmezték az Atya és Fiú szerepét. Tragikus tévedésük ennyiben teológiai természetű ugyan, de filozófiájukon keresztül az élet minden szegmensét érinti.11 Ulrich számos kritikai megjegyzése ellenére is egyértelművé teszi, hogy e félreértés felderítése és a kiküszöbölésére irányuló kísérlet nem egyenértékű értelmezési munkájuk elvetésével. Azért is tanulságos átgondolni az Atyával szemben vívott „felszabadító” küzdelmük főbb lépéseit, hiszen mára e kétes szabadságnak nem csak sokrétű szellemi, hanem gyakorlati következményeit is értékelhetjük. Mi több, a huszadik század tragikus tapasztalataival a hátunk mögött igen pontos képet kaphatunk arról, mit jelent az Atya és Fiú elszakítása egymástól, és hová vezet a Logosz eredetének elvitatása és meghamisítása. Ulrich bátor és mély értelmű felismerése, hogy az említett három mester gondolatait egyesíti az a törekvés, hogy szembe állítsák a Fiút az Atyával, arra késztetvén ezzel a búkat, hogy maguk váljanak saját atyjukká. A bölcselet önértelmezését tekintve ez azt jelenti, az autonóm blozóbára hárulna az a képtelen feladat, hogy értelmet adjon a létezésnek és a létezőnek. Minél értelmetlenebb színben tűnik fel előttünk a létezés, annál nagyobbnak kell tartzik. Amikor tehát az életvilág átalakulásáról beszélünk, akkor ez pontosan annak felismerésén alapszik, ahogyan a világot áthatja az eredendő élet. Szakítva a kiüresedett és elsivatagosodott világ-látással (ahogy T.S. Eliot fogalmaz: thewasteland), feltűnik előttünk a létező éltető és élő szövete, az áldozati adomány. 10 Ld. Prudence Allen, „Mary and theVocation of Philosophers”, New Blackfriars, vol. 90, no. 1025 (January 2009): 50-72.; in: https://maritain.nd.edu/ama/Vocation/Vocationl03.pdf (10.10.2015); ld. továbbá: Rafael Tomas Caldera, El Oficio Del Sabio, Caracas, Centauro, 2a ed. 1996 . 11 Nem véletlen, mondja Chesterton, hogy az európai modern filozófia lényegében rossz teológia, pontosabban eretnekségek sora. Az eretnekség nem bolondság, hanem féligazság, s mint ilyennek kétségkívül köze van az igazsághoz.
