Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Szalay Mátyás: A filozófia tekintélye - philosophari in Maria - Válasz Ferdinand Ulrich elmélkedésére
A filozófia tekintélye - philosophari in Maria 117 szeretetre igyekszik méltó és meg-felelő választ adni. Amikor ez ellenállásba ütközik, az mindig gondolkodásra, pontosabban tűnődésre késztet. E kon- templáció sajátos tárgya a Kinyilatkoztatás, vagyis Isten Önfeltárulkozása (Selbstoffenbarung). Végső soron a válaszadás minden nehézsége abból fakad, hogy még mindig nem értettük meg, Kinek is felelünk, illetve, hogy akinek válaszolunk, az milyen. A vizsgált összefüggésben ez annyit jelent, hogy alapvetően félreértjük Isten autoritását, amikor a hatalom fogalmiságá- val közelítünk hozzá. Ulrich tehát ezt a hamis értelmezést igyekszik újra a végső cél felé irányítani, amikor végigköveti a meghatározó értelmezéseket feltárva, hogy miből indultak ki és merre tartottak. A tekintély félreértéséért - amely persze egyúttal mindig megértés is egyben - a filozófia felelős. Ulrich nem bizonyos filozófusok ellen indít kritikai offenzívát, hiszen nem legyőzni igyekszik a filozófiát, hanem alapjaiban megérteni. Egy filozófiai álláspont végső megértése pedig annak tisztázását jelenti, milyen teológiai a príori-bó\ fakad. Nem vezet-e ez teológia és filozófia összemosásához, és ezzel a filozófia önállóságának felszámolásához? Amikor Ulrich kiáll a filozófia és teológia eredendő összetartozása mellett, egyáltalán nem vonja kétségbe különbözőségüket. A filozófiai reflexió ugyanakkor egy adott kérdés végső, tehát az alapvető elveket érintő értelmezésében elválaszthatatlan a teológiai megfontolásoktól; másfelől a teológia, vagyis a kinyilatkoztatott logosz megértése egy ponton szükségképpen filozófiai diskurzussá válik. Mi több, az isteni logosz nem csupán felülmúlja az emberi feleletet, hanem már mindenkor megelőzi és meg is alapozza azt: a logosz ugyanis eredendően mint megszólítás és ki-hívás adódik számunkra. A bölcselet, legyen bár teológiai vagy filozófiai, lényegi értelemben visszaadott szó: a befogadott logoszra adott felelet. A szó (logosz) visszaadásának folyamatában a bibliai Kinyilatkoztatásból kiinduló értelmezés a befogadás egy sajátos pontján válik filozófiaivá, hiszen az írás (és különösen a Szentírás) értelmezést kíván: ki kell hallanunk az emberi szóban testet öltő isteni üzenetet, ez pedig csak az emberi szó transzparenssé tételével érhető el. Ulrich tehát elsőként az atyátlan társadalom önértelmezéseiben igyekszik rámutatni arra, hogy a tekintély megkér- dőjeleződése és kérdésessége mindenekelőtt feltáró jellegű, megmutatkozik benne a tekintély misztériumának eredendő kérdésessége: az a sajátos megérintő erő, amellyel kérdőre von bennünket. Mindenekelőtt azt a pontot kell megragadnunk, ahol a válaszkísérletek elmaradnak a „kihívástól”, attól az eredendő értelemgazdagságtól, amellyel a tekintély misztériuma szembesít bennünket.
