Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Ulrich, Ferdinand - Szalay Mátyás (ford.): Isten a mi Atyánk
Isten a mi Atyánk 105 ciába száműzik. Ezért, „akinek van, annak még adnak”. Amilyen mértékben nőtt a szabadsága, úgy nyílik meg a szív pontosan az atyai tekintély előtt, és nem zárul be azzal a kifogással, hogy a befogadás által gazdaggá vált. Minél gazdagabb, annál szegényebb! A csak-nyitott Isten-kereső („sola gratia”), aki nem hagyja, hogy dolgozzon benne az Atya adománya, a transzcendenciába száműzi az Atyát, és szolgai engedelmességével eléri az áhított szabad játékteret, amelyben egoista módon rendelkezhet saját létével. A Lear királyban Regan és Goneril azt mondják az atyának, hogy Ő számukra „minden”. Cordelia azonban csöndben marad, tudja, hogy ebben az igen-ben egy nem rejtőzik. Pedig: „Yes and no together, that is not good divinity.” Amennyiben a véges szabadság elő-feltételek nélkül - „mert csak” - ki meri mondani a feltétlen igent a végességben, aláveti magát az Atya abszolút elsőbbségének és a Fiú engedelmességében engedelmeskedik, aki azonos annak feltétlen szabadságával. Beleegyezni abba, hogy végtelenül befogadjunk - annyit jelent, mint jóváhagyni a végtelen szabadság abszolút termékenységét a világban és a történelemben, valamint elfogadni Isten hatalmának megszületését a világ húsában. És fordítva: az, aki a szeretet mozgásában cselekszik, az eredet nélküli eredetében, abszolút a nem-nemzett nemző kezdeményezésében, az Atyáéban, az felfedheti az Atya ön-közlésének igazságát, ami nem „egyszerre igen és nem is”, mivel a Fiában mindent nekünk adott. Hiszen nem töredékekben részesülünk az Igéből, „amelyben minden létezik”, hanem teljességgel, pontosan ott, ahol végessé válik, és sokfelé szakad: eucharisztikusán továbbra is mindig egy, az egyetlen igen az oszthatatlan szeretetre. Az Atya abszolút adománya, a teljes igen Krisztusban van, „Ezért hangzik föl általa ajkunkon az ’ámen’ Isten dicsőségére.”Az ember képessé válik arra, hogy teljesen igen-t mondjon az Atya tekintélyére, Krisztuson keresztül az ember egy vele. A végtelen termőképesség nem marad a mennyekben, mint valami ideál, hanem olyasmivé válik, amire képes az ember: ahogyan az Atya szeret engem és én szeretem az Atyát, így szeressétek egymást, mivel képesek vagytok rá. Csak nem akartok szegénnyé válni az abszolút igennek e feltétlen mozdulata láttán, nem akartok teret adni magatokban az Atya hatalmának, nem akartok tökéletesek lenni, mint meny- nyei Atyátok. Az Atya tekintélye következésképpen igazolja az abszolút szabadságban születést a világban, az emberek között. Mivel azé a legmagasabb tekintély, aki képes a végtelenségig növelni azon teremtmények számát, akik engedelmeskednek neki - és ez történik Isten megtestesülésében. Elfogadni annak lehetőségét, mi több a tényét, hogy a szabadság egy feltétlen kezdetből származik, annyit jelent, mint imádkozni a Miatyánkot.
