Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 3-4. szám - A szegénység - Coulange, Pierre - Palágyi Jolán (ford.) - Palágyi Tivadar (ford.): Istené a kiváltság, hogy meglássa a szegényeket

6

Pierre Coulange

(„napkeltétől napnyugtáig dicsértessék az Úr neve”; 3. vers), míg az imma- nencia egy térbeli tengelyhez (a szeméthalom, a meddő asszony háza). Peter Craigie hierarchikus sorrendbe állítva különbözteti meg a dicséret két indokát: először a gyengék megsegítéséért, majd transzcendens mivoltáért kell dicsőítenünk Istent. így Craigie a harmadik versszakkal kezdve és az elsővel befejezve javasolja a zsoltár értelmezését.

Ezek az értelmezési módok mégsem tűnnek kielégítőnek. Megkülönböztetni vagy hierarchikus sorrendet felállítani a dicséret indokai között megint csak az elkülönítésüket eredményezi, ezáltal nem oldja fel a fent és lent közötti feszültséget.8

Indokolt egy harmadik értelmezéssel előállni, mely szigorúan szemben áll az előző kettővel. E szerint nem létezik két elkülönülő, egymásnak feszülő valóság, a transzcendencia és a leereszkedés, hanem csupán egy. Isten nem „kényszerül” leereszkedni magasságából, éppen ellenkezőleg, magassága teszi lehetővé, hogy meglássa a legkisebbet. íme a valódi nagyság: meglátni, megismerni a nyomort, a legszerencsétlenebbet és felemelni azt, aki már nem létezik a társadalom szemében, akitől elfordulunk, vagy akit még csak észre sem veszünk, annyira kicsi. Egy és ugyanaz az isteni attribútum eredményezi azt, hogy Isten egyszerre összehasonlíthatatlan és dicsőítésre méltó.

ISTEN LETEKINT ÉS FELEMEL

Az isteni leereszkedés hatékony pillantása nem áll meg a végtelen égboltnál, nem nyűgözi le bolygónk nagyszerűsége, a szárazföldek szépsége; átsiklik a nagy és erős nemzeteken, még a kiválasztott népen is, nem áll meg az államfőknél sem. Isten figyelmes tekintete a porig ereszkedik, az emberi lábak taposta sárig; sőt, ott pihen meg, ahonnan az emberi szem undorral elfordul; a szemétdombokon, melyek a falvak és városok kapuinál találhatók Keleten. így van ez például, a jeruzsálemi Szemét-kapunál. A város déli részén helyezkedik el, nem messze a Silóé-medencétől, és a Gyehenna-völgyére nyílik. Régen ezen a kapun keresztül végezték a hulladék eltakarítását a városból.9 A szemétdombok körül ólálkodnak a társadalomból kivetettek, a Jóbok (Jób 2,7-9), akiket lenéznek és semmibe vesznek a járókelők (Siral 4,5; Ez 4,12-15; íz 47,1). Ok a nincstelenek, méltóság nélküliek; ezt fejezi

8 Lásd P. C. Craigie, „Psalm 113”, Interpretation 39 (1985), p.70—74.

9 Ezt a kaput Neh 2,13; 3,13-14; 12,31 említi. L. H. Grollenberg szerint valószínűleg itt égették el a hulladékot. Lásd L. H. Grollenberg, Atlas de la Bible (Paris-Bruxelles 1955), p.33.