Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Coulange, Pierre - Palágyi Jolán (ford.) - Palágyi Tivadar (ford.): Istené a kiváltság, hogy meglássa a szegényeket
Istené a kiváltság, hogy meglássa a szegényeket 5 Amint ez a hatékony pillantás belemerül a történelembe, új lendületet ad, ezúttal emelkedőt, amely a porból és a mocsokból elviszi a szegényt és a megalázottat a dicsőség felé. Isten közbeavatkozása megváltoztatja, sőt átfordítja a történelem hamis egyensúlyait, és új kozmikus rendet avat fel. Az ülő helyzetnek ugyanis társadalmi jelentősége van: a szabad ember sajátja; ez az úr testtartása a rabszolgával szemben, aki álló helyzetben szolgál. Az Úr a nekik járó helyet adja a szegénynek és a meddő asszonynak. Ok így a mester és a (mennyekben ülő) uralkodó révén méltóságot és társadalmi elismerést nyernek. Megkapó ellentét van a legtisztább transzcendenciát kifejező, mennyek feletti helyzete („Dicsősége a mennyeknél magasabb”, 4. vers) és a föld legalsó részei felé történő alászállása között. Isten tekintete képezi a hidat, a köteléket a transzcendens és az immanens; a fent és a lent között. Isten transzcendens, egyedi, összehasonlíthatatlan (4. és 5. vers) a kinyilatkoztatás szerint, de jelen van a történelemben. ISTEN LEERESZKEDÉSE ÉS ANNAK ÉRTELMEZÉSEI Háromféleképpen értelmezik azt, ahogyan Isten a szegény felé hajlik. Az első szerint az Úr magasságának, távolságának az oka, hogy úgymond le kényszerül hajolni ahhoz, hogy lásson. Ez szembeállítja a tényt, hogy Isten oda- fönt székel azzal, hogy leereszti a tekintetét. Jacquet egy ilyen értelmű értelmezést ad azzal, hogy a zsoltárban „merész antropomorfizmust” lát: „Isten olyan magasan lakik a teremtett világ felett, hogy le kell hajolnia ahhoz, hogy lássa (...) a földet.”5 Calés szintén ebbe az irányba tájékozódik.6 Egy az előzővel hasonló irányú, mégis különböző értelmezés nem abból áll, hogy szembeállít két indítékot Isten dicséretére, hanem hogy megkülönbözteti őket: a második strófa (v. 7-9.) főleg a transzcendens mivoltot emelné ki, míg a harmadik Isten immanenciáját szemléltetné. így jön létre akkor Ravasi szerint a „valóságok összekuszálódása”, amely összeegyeztethetetlen ugyan minden hétköznapi realitással, de a zsoltáros figyelemre méltó módon egymásba vegyíti őket annak bizonyságául, hogy Isten „Egészen Más”7. Ravasi szerint a transzcendencia egy szimbolikus időtengelyhez kötődik 3 Lásd L. Jacquet, Les psaumes et le coeur de Vhomme, T.III, p.258. 6 Lásd J. Cales, Le livre des Psaumes, T.II, p. 368. 7 „A transzcendencia (magasság) és az immanencia (lehajol), ég és föld, az távolságtartás (Isten trónol) és a közelség (a tekintet) csodálatos módon fonódnak egymásba. G. Ravasi, II libro dei Salmi, T.III, p.340.
