Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Coulange, Pierre - Palágyi Jolán (ford.) - Palágyi Tivadar (ford.): Istené a kiváltság, hogy meglássa a szegényeket
4 Pierre Coulange csak a hiúságot képviselik. Az Úrral pont fordítva van ez: transzcendens mivoltában és mennyei helyzetében annak a látszatát kelthetné, hogy nem lát és nem hall, de valójában kifejezetten azokat észleli, akik kisemmizettek és elnyomottak. A 94. zsoltár ezt a valóságot fejezi ki, leleplezve az istentelenek hibáját: „Azt mondogatják: »Az Úr nem látja, Jákob Istene nem veszi észre. Szálljatok magatokba, ti balgák a nép közt, esztelenek, mikor lesztek bölcsek?«” (Zsolt 94,7-8) Főleg a 113. zsoltárra fogunk összpontosítani, mivel egyszerre fejezi ki Isten mindenhatóságát és a legelesettebbek felé irányuló ügyeimét: „Ki olyan, mint az Úr, a mi Istenünk, aki a magasságban trónol, aki letekint az égre és a földre? A gyengét fölemeli a porból, a nyomorultat fölsegíti megvetettségéből. Előkelők közt ad neki helyet, népének legjobbjai közt.” (Zsolt 113,5-8) Ebben a pár versben egy igen érdekes témát fedezhetünk fel: a függőleges távolságot. Isten a magasságban ül, és onnan tekint le az égre (hiszen Isten az egek fölött lakozik), hogy az eget és a földet pásztázza2. Jób kijelentésével ellentétben3 valójában Isten tekintete elől semmi nincs eltakarva (Jób 22,10-14). Transzcendens voltának magasságából az Úr mindent lát, még a porban fekvő nyomorultat is, akit mindenki semmibe vesz. Beaucamp hasonlóságot feltételez a 2. zsoltárral, amelyben Isten a meny- nyekben ülve tekintetével kutatja a földet (Zsolt 2,4): a Biblia, mint azt tudjuk, JHVH transzcendenciáját nem úgy határozza meg, hogy jelenlétét a világon kívülre helyezi, hanem beleilleszti a világegyetembe. A zsoltár itt hangsúlyozza a klasszikus szembenállást fent és lent között, ahol a „fent” határozza meg a „lentet”. Azokból az elérhetetlen magasságokból, ahonnan hat, JHVH legfelsőbb tekintélye a legjelentéktelenebb teremtményeket is eléri: ő olyannyira nagy, hogy számára semmi sem kicsi4. 2 Lásd a következő zsoltárokat: 1,4; 14,2; 102,20; 138,6. 3 Elifáz azt veti Jób szemére, hogy Istennek az embertől való távolságát számítgatta: „Mennyei magasságban van az Isten! Nézd, milyen magasan ragyognak a csillagok! És te azt kérdezted: Mit tud az Isten? Ítélkezhet-e a sötét felhőn keresztül? Sűrű felhők rejtik el őt, nem lát, és az ég peremén j ár-kel.” 4 Lásd E. Beaucamp, Le Psautier, T.II, p.203.
