Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Puskás Attila: Hans Urs von Balthasar Krisztus hitéről
Hans Urs von Balthasar Krisztus hitéről 81 sének elvégzéséhez ismernie kell saját küldetésének tartalmát, személyének titkát és az Atya üdvözítő tervét - Balthasar szerint nem szükségképpen következik az, hogy Jézusnak minden részletre és küldetése jövőbeli sikerének hogyanjára vagy egyenesen minden létezőre kiterjedő tudással kellett volna rendelkeznie. Elegendő annak állítása, hogy üdvözítő küldetése teljesítéséhez szükséges és nélkülözhetetlen tudással rendelkezett. A személyi azonosságára és küldetése egészére vonatkozó eredendő tudása mellett részleges és átmeneti nem-tudás valamint a küldetés konkrét megvalósítását illető történeti kibontakozás dinamikája jellemezhette Jézust, amint erről az evangéliumok bizonyos esetekben tanúskodnak. Éppen ez az alapszituáció tette hangsúlyozottan is szükségessé a bízó hit magatartását Jézus részéről. Ha ennél is tágabb összefüggésbe állítva még egyszer feltesszük a kérdést, hogy végső soron mi tette lehetővé Balthasar számára Jézus hitének állítását, akkor ahhoz a válaszhoz jutunk, hogy a „látás”, illetve „tudás” fogalmának az újraértelmezése és elmélyítése. A görög filozófiai hagyomány fő vonulatából átvett és a teológiai tradíció fősodra által átörökített felfogással szemben, mely „látáson” belátó, birtokló, feltérképező, megragadó, kimerítő megértést, semleges tudást ért, a svájci teológus a János-evangéliumban kulcskifejezésként szereplő „látás”, illetve „tudás7”megismerés” kifejezés jelentését a személyközi kapcsolatban megvalósuló megismerés, megértés felől értelmezi. A személyes megismerés/megértés sohasem semleges igazságok belátása, hanem elköteleződő és az egész személyt igénybe vevő megismerés. Szükségszerű előfeltétele a Másik szabad önfeltárulása, megismételhetetlen és egyszeri titkának tisztelete, a megismerő részéről pedig a magáról megfeledkező alázatos figyelem, a megnyíló önátadás és a bizalom. Ezek híján nem jön létre a „látás”. Itt a látás, azaz a megértés mint a feltárulkozó önközlés és elfogadó/befogadó bízó hit összjátéka valósul meg. Itt az igazság, azaz a fel- tárulkozás és megértés eseménye egyedül a tiszteletteljes és bízó odafigyelést magában foglaló szeretet közegében történik meg. Olyan esemény, melyben a Másik önközlése, mivel szabadon történő, semmi másból le nem vezethető önfeltárulás, mindig újdonságot hordoz, kimeríthetetlen történés. Nos, Balthasar a „látás”, „tudás”, „megértés” ezen interperszonális eseményének horizontján olvassa a Fiú-Jézus Atyára vonatkozó „látásáról/ismere- téről” szóló evangéliumi szakaszokat. Ebből a látószögből tekintve Jézus „látása/tudása” nemhogy nem zárja ki Jézus Atyára ügyelő, rá hagyatkozó, az Atya önfeltárulását befogadó, a kezdeményezést és a küldetés sikerének garantálását az Atyának átengedő, s ebben az átfogó értelemben bízó-hívő magatartását, hanem egyenesen megköveteli. Jézus hívő egzisztenciamódja fiúsága megélésének, kifejezésének és kinyilatkoztatásának közege. Jézus