Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Puskás Attila: Hans Urs von Balthasar Krisztus hitéről

82

Puskás Attila

e bízó, engedelmes, önátadó és befogadó magatartása nem csupán kísérő eleme akarati vagy érzelmi életének, hanem lényegét tekintve ismeretelméletijelentősége van. Végső gyökere a Fiú Atyával való örök viszonyába nyúlik, amennyiben a Fiú isteni létével együtt isteni megismerésének is örök forrása az Atya, amennyiben a Fiú az Atya önfeltárulásának tökéletes befogadója és megválaszolója a Szentlélekben, a kölcsönös szeretet Lelkében. Ezért lehet létjogosultsága nem egyszerűen Jézus bizalmáról, engedelmességéről vagy reményéről beszélni - ahogy azt már Aquinói Szent Tamás tette84 -, hanem a megismerés szempontját is magában foglaló Jézus hite” kifejezést használni. Azzal a szükséges balthasari megkülönböztetéssel, hogy itt a hit mindig nagyobb különbséget (maior dissimilitudo) magában foglaló analóg és átfogó fogalmáról van szó. Mindez azt is jelenti, hogy aki vitatja a Jézus/Krisztus hite” kifejezés használatának létjogosultságát, annak nem elég arra hivatkoznia, hogy könnyen félreérthető kifejezésről van szó; vagy hogy az újszövetségi szóhasználat többnyire a hit szűkebb fogalmával él, melynek alapján helytelen lenne Jézusnak hitet tulajdonítani; vagy hogy hit és látás kizárják egymást. A szóhasználat létjogosultságát vita tónak azt a feladatot is magára kellene vállalnia, hogy igazolja, helytelen a megismerés interperszonális eseményének elemzéséből kinyerni a „látás/megértés” fogalmát, mely a hívő bizalom ismeretelméleti értékének kimutatásával utat nyit ahhoz, hogy Jézus hitéről beszélhessünk.

ÉLETRAJZI ADATOK:

Puskás Attila 1965-ben született, 1990-ben szentelték pappá. 1999-től a PPKE HTK Dogmatika Tanszékének tanára.

84 Vö. Sth III, 7, 3, ad 2; III, 7, 4; Super Heb cap. 2 1. 3; Super Sent. lib. 3, d 23 q 1 a 5 co.