Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Puskás Attila: Hans Urs von Balthasar Krisztus hitéről
80 Puskás Attila elvileg felülmúlhatatlan kinyilatkoztató tevékenységének forrása. Az állás- foglalás hangsúlyozza a lét (Jézus ontológiai húsága), a megismerés (a Fiú- Jézus közvetlen Atya-látása) és a küldetés (a Fiú-Jézus közvetlen Atya-látásából fakadó végső és teljes kinyilatkoztatása) síkjának megbonthatatlan összetartozását. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a kongregációs Megjegyzés egyfelől nem önmagában azt a teológiai véleményt utasítja el, mely Jézusban a hit meglétét állítja, hanem ennek azt az értelmezését, mely veszélyezteti Jézus személyének, istenismeretének és küldetésének páratlanságát; másfelől a „húság” és a „látás” szentírási kategóriáival, valamint a lét, a megismerés és a küldetés egységének követelményével megadja azt a keretet, melyen belül Jézus hitének állítása nem vezet redukciókhoz. Ha a kongregációs irat kritériumainak fényében értékeljük Balthasar felfogását Jézus hitéről, akkor véleményünk szerint egyértelműen kijelenthető, hogy a svájci teológus teológiai álláspontja nem rövidíti meg Krisztus titkát. Balthasar ugyanis nem ügy tekint a „hit” kifejezésére, mint amellyel egyedül elégségesen leírható lenne Jézusnak az Atyával és a velünk való kapcsolata. Az ő értelmezésében Jézus nem pusztán „olyan hívő mint mi” csak maximális fokban, hanem ő az Atya örök egyszülött Fia, aki megtestesülve egyetemes, felülmúlhatatlan, végérvényes, isteni léptékű küldetést teljesít, isteni küldetéstudattal és tekintéllyel rendelkező kinyilatkoztatóként és üdvözítőként lép fel. Az Atyával való ezen egyedülálló viszonya és isteni küldetése, melyek minden időt megelőző és folyamatos eredete az Atyával való örök hűi kapcsolata, egyedülálló mélységet és jelentést adnak annak a „hívő magatartásának”, mellyel húságát emberként kifejezi és megéli a feltétlen bizalom, a maradéktalan engedelmesség, a rendíthetetlen hűség, a teljes önátadás és Atyára hagyatkozás egzisztenciamódján. Balthasar olyan értelmezését adja Jézus hitének, mely egybetartja az ontológiai, az ismeretelméleti és a szótériológiai síkot, s megtartja ezek egységét. Ontológiai síkon a nikaiai tri- nitárius hitvallás, a khalkédóni krisztológiai dogma és az újkhalkedóniánus enhüposztaszisz tan értelmében elismeri Krisztus istenhúi személyét. Ismeretelméleti síkon állítja, hogy Krisztus isteni személyének ez az ontológiai meghatározottsága tükröződik emberi tudatában is, amennyiben közvetlen, eredendő és intuitív tudása/látása/tudata van az Atyától kapott és eredendően elfogadott isteni küldetéséről, s ennek közvetítésével tudása van önmagáról mint Fiúról és az Atyával való örök kapcsolatáról. Szótériológiai síkon ezért állíthatja, hogy Jézus az Atya végső és teljes Kinyilatkoztatójaként és Kinyilatkoztatásaként, az Atya üdvözítő tervének ismerőjeként és az emberiség Üdvözítőjeként teljesítette küldetését. A szótériológiai követelményből azonban - abból tudniillik, hogy üdvözítői és kinyilatkoztatói küldeté
