Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Puskás Attila: Hans Urs von Balthasar Krisztus hitéről
Hans Urs von Balthasar Krisztus hitéről 73 lemben hívő-bízó oikonómiai magatartásának végső alapját Balthasar az örök Fiú Atyához viszonyuló örök szentháromsági személylétében találja meg, sőt a szentháromsági személyek örök egymáshoz viszonyulásának jellemzésére sem habozik használni a „hit”, illetve a „hit ősképe” kifejezést. Adrienne von Speyr gondolatait idézve-követve arra az első pillantásra meghökkentő következtetésre jut, hogy a szeretet mellett a hit és a remény is megvalósul, mégpedig eredendően és maximálisan (azaz ősképileg), magában a belső szentháromsági életben.64 Ha azonban jobban belegondolunk abba, hogy Balthasar egyrészt milyen átfogó értelemben használja a „hit” kifejezését, másrészt hogyan fogja fel a megismerés-szeretet-titok összefüggését, harmadrészt a világ teremtettségének minden mozzanatát (a tiszta és transzcendentális léttökéletességek mellett a vegyes léttökéletességeket is) éppúgy a Szentháromság belső életében látja ősképileg megalapozva, ahogy Jézus údvtörténeti kenózisát és áldozatát (vö. Urkenose, Voropfer), akkor már kevésbé meglepő a fenti következtetése, sőt bizonyos módon várható is gondolkodásmódja egészéből. A Theodramatik zárókötetében, akárcsak a Herrlichkeit újszövetségi teológiát taglaló részében, a hit témája az imáéval összefüggésben jelentkezik.65 Most azonban nem egyszerűen Jézusnak az Atyához forduló imájáról és hitéről van szó, hanem arról az abszolút imáról és hitről, arról az eredendő imáról (Ur-Gebet) és ősképi hitről (Urbild von Glaube), mely a szentháromsági személyek között az örök isteni életben valósul meg. Mind a szentháromsági ima-beszélgetés, melynek során az Atya, Fiú és a Szentlélek mindig a Másikat dicsőítve és imádva fordul egymáshoz, mind a hit ősképi magatartása, melyet egymáshoz viszonyulva megvalósítanak, abban a felfoghatatlan és minden mértéken túli szentháromsági szeretetben gyökerezik és abból fakad, amely a Másikat önmagáért és feltétlenül igenli. Balthasar látószögéből nézve ennek az isteni szeretetnek belső és tőle elválaszthatatlan, alapvető mozzanata az, amit hitnek nevez. Ennek az isteni szeretetnek a fényében értelmezi újra a tökéletes isteni tudás (mindentudás, egymást ismerés) mibenlétét, melynek olyannak kell lennie, hogy meghagyja a tökéletes szeretetnek azt a sajátosságát, hogy a bízón saját szabadságába engedett másik isteni személy Titkára, szabadságára és túllendúlő szeretetére rácsodálkoz64 TD IV, 85. 65 A szentháromsági életet jellemző hit témáját Balthasar e kötetben más kontextusokban is ugyanilyen következetességgel tárgyalhatta volna. így például az élet odaadásaként értelmezett ősképi halál vagy a megajándékozhatóság feltételeként jelentkező isteni szegénynek lenni akarás összefüggésében is. Vö. Uo. 226-230; 472-476.
