Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Előszó
2 Előszó menynek, mint különleges egységnek, hanem szentségének5 alapvető tulajdonsága, következménye és biztosítéka, ahogyan az ellenáll ráncainak, foltjainak, hibáinak: ez az, amit tanítani kell a földön és kinyilvánítani.6 Más szóval az egység egyszerre határozza meg az Egyház személyiségét és küldetését: valóság, mely nemcsak részesül az Atyával egy Fiú áldozatában, hanem sikeresen legyőzi a világ támadásait és az ellenfél csábításait. Az „Egyháznak” paradox módon két „következménye” egyedisége és egysége. Mindkettő a tanítványok egységének következménye, az egyik a másik feltétele. Ha a keresztények egységesek, az Egyház egy, ha az Egyház egy, nincs keresztény rajta kívül. Ez a két pont az alapvető állítást értelmezve számtalan kérdést és ellenvetést vet fel, vonatkozik ez a Krisztustól eredő kegyelem egységére, a hagyományok és a kegyelem megnyivánulásának bőségére, ami a történelem folyamán az egyetlen Egyház kebléből kibontakozott. Óvakodni kell az egyszerűsítéstől és a sietős következtetésektől. Az Egyház egységéből nem következik öncélúsága, ugyanis „Isten királyságának magja, jele és eszköze, bár nem azonos Krisztussal és a Királysággal, az Egyház szétválaszhatatlanul egy velük”.7 Ha föltesszük, hogy a keresztények egységben kapcsolódnak egymáshoz, ezzel nem zárjuk ki, hogy különbség van köztük, sőt azt sem kell feltételezni, hogy egy és ugyanolyan fegyelem követői. Több testvéregyház van, de egyesülve ezek a testvéregyházak nem föderációt alkotnak, nem is magukban álló azonosságok, hanem „Krisztus Egyházának” tagjai, mely mindegyikkel sajátos, kölcsönös, bensőséges viszonyban van.8 Denis Dupont Fauville itt idézett szavai éppen úgy, mint Henri de Lubac gondolatai segítenek az Egyház mélyebb megismerésében és a krisztusi ke- nózis helyes értelmezésében. A Szerkesztőség 5 A „dicsőség szinonimája” On,17,22). 6 Dominus Iesus 18. 1 Christus Dominus 6. 8 Fordította Sághy Marianne.
